Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.

Zsolt 104,10-28.

ÖRÖM ÉS BOLDOGSÁG

Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet! (Ézs 6,3)

Amint az ablakom előtt ültem, és néztem, hogyan hull az eső a falevelekre, azon tűnődtem, mennyi mindenen mentem keresztül, amióta rákkal diagnosztizáltak. Az öt egymás utáni kemoterápiás kezelés, csontvelő-átültetés és a hat hónapos kórházi tartózkodás testileg és lelkileg megviselt. A világom szürke, sötét és magányos lett. Imádkozni kezdtem valamiért, bármiért, ami csak felemelné a lelkemet.
Miközben az esőcseppek csapdosták a faleveleket, úgy éreztem, imádságom meghallgatásra talált. A piciny esőcseppek szétfröccsentek a felületen a levegőbe, és a rajtuk megtört fénysugár színvarázst hozott létre. A szélfútta fák ágai táncoltak és hajladoztak, a mennydörgés hangos morajlása szinte zenei ritmusként hangzott. A szürkének és sötétnek gondolt világ a mai zsoltárvers csodálatos nyelvezetének színeit és zenéjét jelenítette meg. Csak ki kellett nyitnom a szemem, és meglátni a csodát.
Néha, a megpróbáló napokon, elveszítjük a képességet, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő szépséget Istenben és magunkban. Még ha az nem mindig tűnik is igaznak, a világ tündöklik és ragyog Teremtőnk dicsőségében. Mindennél fontosabb, hogy a legnehezebb pillanatainkban meglássuk ezt az isteni fényt.

Imádság: Istenünk, köszönjük azt az áldást és boldogságot, melyet világunk számára adtál. Segíts, hogy észrevegyük dicsőségedet, és szívünk beteljék szereteteddel! Ámen.

A legsötétebb viharban is öröm és boldogság Istennel lenni.
Samuel Felderman (Iowa, USA)