Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt: "Atyámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból.
Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át. Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának."
Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: "Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson."
Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.

ApCsel 1,15-17.20-26.

A SZÍV A LÉNYEG

Urunk, minden szívnek ismerője... (ApCsel 1,24)

Tinédzserként megkeserítette az életemet a csúnya bőröm. Minden reggel megszállottan próbáltam elfedni az újonnan előbújt pattanásaimat. Igyekeztem, nem túl közel állni az idegenekhez, mert féltem, hogy undorodnak az arcomtól. Minden este imádkoztam Istenhez, hogy szabadítson meg a ragyáktól, mert vágytam rá, hogy szeressenek. Mások szemével láttam magam.
Ahogy azonban teltek az évek, megerősödött a hitem, és bár még mindig aknés volt a bőröm, az imáim megváltoztak. Már nem könyörögtem Istenhez ragyogó arcbőrért, mert tudtam, hogy ő úgy szeret engem, amilyennek alkotott. Isten szemében minden teremtménye megüti a tökéletesség és szépség mércéjét, én is.
Jézus mennybemenetele után a tanítványok Júdás helyére akartak valakit választani, és imádkoztak Istenhez: "Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak" (ApCsel 1,24). Isten Mátyást választotta, ahogy korábban Dávidot: mindkettőt a szívük alapján.
Isten ismeri a gondolataimat, vágyaimat, terveimet.
Számára a szívem állapota a legfontosabb, nem a bőröm, a súlyom, a hajam vagy a körmöm. Ma már nem rágódok a kinézetemen.
Minden reggel Isten igéjén elmélkedem, és több szeretetért, nagyobb hitért imádkozom, hogy Isten egyre jobban töltse be a szívemet.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy azt értékeljük magunkban, ami neked a legtöbbet számít! Add, hogy feltétel nélkül szeressünk és szolgáljunk téged! Ámen.

Azt tartom fontosnak, amit Isten is annak tart: a szívemet.
Mabel Ninan (Kalifornia, USA)