Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.
Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát.
Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!
Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!
Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.
Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában.
Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem.
Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.
Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz található, hanem a megváltottak járnak rajta.
Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

Ézs 35.

NEM VAGYOK EGYEDÜL

Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. (1Kor 12,14)

Nagyon várom a közös istentiszteletet a gyülekezettel. Különösen szeretem az egyházi év ünnepi időszakait. Leginkább pedig advent idején szeretek templomban lenni. Az énekek, a prédikációk, a dekorációk és a zene mind-mind az Úr érkezését hirdetik.
A legutóbbi advent idején azonban egészségügyi problémák miatt jó néhány hétig nem tudtam templomba menni. Egyedül éreztem magam és csüggedtnek, annak ellenére, hogy tudtam, gyülekezeti testvéreim imádkoznak értem. Egy vasárnap reggel egyedül voltam otthon, és kirekesztve éreztem magam az ünnepekből. Ekkor azt tettem, ami által mindig bátorságot tudok meríteni - kinyitottam a Bibliám.
Amint Isten igéjét olvastam, erősebbnek éreztem magam.
Egyáltalán nem voltam egyedül!
Ismét tisztán éreztem, hogy egy nagyobb közösség része vagyok, Krisztus testének tagja, egy olyan testé, amelyet a világ minden táján élő hívők alkotnak, akik közösen ünneplik az Urat.
Meggyújtottam az adventi gyertyáimat, meghallgattam a legkedvesebb karácsonyi énekeimet, és az Úr születését együtt ünnepeltem az összes, szerte a világban élő Krisztusban hívő testvéremmel.

Imádság: Istenünk, köszönjük a közösséget, melyet benned találunk. Segíts átélnünk, különösen, amikor egyedül érezzük magunkat, hogy minden Krisztusban való testvérünkhöz kapcsolódunk! Ámen.

Nem számít, hol vagyok, Krisztus testének része vagyok.
DeVonna R. Allison (Florida, USA)