Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.
Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.
Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.
Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít.
Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket.
Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.
Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt.
Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.
A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR.

Ézs 65,17-25.

KOPOGÁS AZ AJTÓN

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Mt 7,7)

London külvárosában felnőve emlékszem, hogy pimasz gyerekek kopogtattak az ajtónkon, majd elfutottak, mielőtt édesanyám ajtót nyitott volna. Anyámat ilyenkor bosszantotta, hogy félbe kellett hagynia munkáját. Felnőttként másik városba költöztem, és magam is megtapasztaltam hasonló csínytevést. Rájöttem, milyen bosszantó kinyitni az ajtót és látni, hogy senki nincs ott.
Sok éven át Isten vezetése nélkül éltem az életem. Végül, amikor minden darabokra hullt, egy bölcs keresztény barátom azt tanácsolta, hogy imádságban kérjem Isten segítségét. Kétkedéssel ugyan, de megtettem, és legnagyobb meglepetésemre azt fedeztem fel, hogy Isten ajtaja kinyílt számomra.
Isten segítségével és keresztény barátok támogatásával az életem helyreállt. Évek alatt megbizonyosodtam róla, hogy amikor Isten ajtaján kopogok, akkor ő mindig kinyitja nekem az ajtaját.
Eltűnődtem, vajon esetenként én is olyan vagyok, mint a pimasz gyerekek? Mikor kopogtam Isten ajtaján, de nem vártam eleget, hogy meghalljam a válaszát? Isten pedig arra nyitja ki az ajtót, hogy eltűntem?
A kegyelem csodája, hogy Isten mindig meghallja kopogtatásunkat; jelen van, és mindig szeretetben válaszol nekünk.

Imádság: Mennyei Atyánk, adj nekünk kitartást és állhatatosságot az imádkozásban! Ámen.

Isten mindig válaszol, amikor segítségül hívom.
Faith Ford (Anglia, Egyesült Királyság)