KRISZTUS FELTÁMADT!
Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt! Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie és a harmadik napon feltámadnia. (Lk 24,5-7)

A bibliaórán átbeszéltük a négy evangélista beszámolóját Jézus feltámadásáról. Felfedeztük, hogy mind a négyen különböző szempontok szerint írták le az eseményeket.
Még ha a feltámadásról szóló leírások különböznek is, mind a négy evangélista egyetért egy központi igazságban: megfeszített Urunk legyőzte a halált és három nap után feltámadt ígérete szerint (Lk 24,7).
Számunkra, akik a hitet választottuk, Krisztus halál felett aratott győzelme üdvösséget szerzett, és felhatalmazott minket, hogy Isten gyermekei lehetünk (Jn 1,12).
Most húsvétkor, feltámadt Urunkat ünnepelve, és reá emlékezve, megvigasztal az a tudat, hogy mindnyájan Isten országának örökösei lehetünk Krisztus feltámadása által.
Jöhetünk különféle felekezeti háttérből, Isten munkáját értelmezhetjük és láthatjuk különböző módon, de Krisztus feltámadása feletti örömünkben és ünneplésünkben teljes lehet bennünk az egység és az egyetértés.

Imádság: Istenünk, köszönjük neked Fiadban adott ajándékodat, kinek feltámadását ünnepelhetjük. Dicsőségedet hirdetjük, mikor így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Húsvét ünnepe mit jelent számodra?
Philip Polo (Nairobi, Kenya)

NE SÍRJ!

Csukva a sírbolt, benne a Mester.
Koporsó száját nehéz kő zárja.
Bérelt vitézek őrizik a sírt,
Éjjel és nappal vigyáznak rája.
Elült már a zaj, csendes lett a táj,
A Názáreti a sírban pihen.
Bús tanítványok haza széledtek,
Kétség s bánat dúlt mindegyik szívben,
Fájt a lelküknek a nagy vesztesség,
Hiába volt hát a hit s a remény?
Koldussá lettek, elhagyatva,
Mert Jézus nélkül éltük oly szegény.
De ne sírj szívem, félre csüggedés!
Harmadik napnak kora reggelén;
Jézus feltámadt, kijött a sírból,
Nem szégyenült meg sem hit, sem remény;
A Máriáknak, kik sírhoz mentek,
A nagy csodáról már Angyal regél;
Aztán ők mentek, hogy elhirdessék:
Jézus feltámadt! Jézus újra él!
Félre fájdalom, félre csüggedés,
Már szívemben is bíztat e remény:
Én is ott leszek, ahol Jézusom!
A feltámadás dicső reggelén!ÁMEN
Vad Lajos