A REMÉNYSÉG KERTJE
Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. (Mk 11,24)
Dél-Afrikában egy olyan fiú menedékhelyen dolgoztam, ahol utcagyerekek éltek. Szegénység, nemtörődömség, káros szenvedélyek és szenny vett körül minket. Ezek a gyerekek vajmi keveset ismertek Isten és a teremtés szépségéből, nagyságából.
Ezért egy nap úgy határoztam, hogy ültetek egy kertet. A gyerekek segítségével elültettünk kálát, körömvirágot, ibolyát, szegfűt, bazsarózsát, papagájvirágot és néhány zöld fűfélét.
Miután befejeztük, imádkoztam a kertért, hogy kihajtson, növekedjen ebben a különösen kemény afrikai agyagos földben. Hittem, hogy szépséget tudunk hozni a gyerekeknek a virágokon keresztül.
Hamarosan a kálák akkora virágot hoztak, amiket még soha életemben nem láttam. A narancssárga körömvirágok színháborút indítottak a szemközti vörös szegfűk ellen. Kinyílt a papagájvirág, mint ahogy a gyermekszívek is. A gyerekek boldogságot találtak a kis remény-kertben.
Talán néha azt hisszük, hogy bizonyos ima-kéréseink annyira aprók, hogy Isten nem foglalkozik velük. Miközben fájdalommal és szenvedéssel küzdő gyerekekkel dolgoztam, egy parányi kertért imádkoztam. A kert minden nap arra emlékeztet és bátorít, hogy még jobban higgyem: Isten hű és figyel ránk.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük a teremtés szépségét, hűségedet és az imameghallgatásokat. Ámen.
Egy ügy sem túl kicsi ahhoz, hogy Isten elé vigyük.
Megan Daniso (Oregon, USA)
Kommentáld!