Az Úr Jézus páratlan intelligenciával bebizonyította, hogy Ő "a világ Világossága", irgalmat mutatva, ugyanakkor fenntartva a törvényt.
Nem kísérelte meg azt, amit a törvényeskedő farizeusok gyakran tettek, hogy kibúvót találjon a parancsolatban.
Nem is magyarázta félre a törvény jogos szabályát.
Egyetértett azzal, hogy a nőt igazságosan ki lehetne végezni a bűncselekedetért. Ugyanakkor leleplezte a vádlók képmutatását, hogy ők valamennyien megszegték Isten szent parancsait, és hasonlóképpen méltók a halálra. "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ", Jn 8,7.
Emlékeztet arra, hogy a tökéletes Istennek van végső joga az ítéletre. Lelkiismeret-furdalás kezdte gyötörni ezeket az embereket, és valamennyien szégyenkezve eloldalogtak.
Sajnos nem olvassuk, hogy közülük bárki megbánta a kétszínűségét, és kereste az Urat.
Az asszony viszont azt tapasztalta meg, hogy a bűntelen Úr, akinek minden joga megvolt, hogy őt elítélje, irgalmasan szabaddá tette azzal a paranccsal, hogy "többé ne vétkezz". Nem volt már vádoló, aki tanúskodjon ellene!
Velem vándorol utamon Jézus
Szöveg: Finn ének, ford.: Túrmezei Erzsébet
Dallam: A. Maasalo
1. Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.
2. Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény.
Ő az éltető, tiszta fény.
3. Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
4. Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
5. Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én.
ámen
Kommentáld!