János 3. levele 2. versében írja az aposztol Gájusnak: "Légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek."
Kérdezd meg magadtól: bennem jó dolga van a lelkemnek? A Lélek a legnagyobb kincsünk!
A zsoltáríró a lelkével beszél, és biztatja.
A Zsoltár 42,6 szerint van csüggedõ, nyugtalankodó lélek.
Ismered azt, amikor a lelked emésztődik benned?
Vagy amikor eped Isten után? "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mt 16,26).
Megadsz-e a lelkednek mindent, amire éhezik? Van külső és belső világunk. Voltál már úgy, hogy örült a bensőd?
Sajnos, a lelkünk feledékeny lélek. Mennyi minden jót tett már veled Isten, és elfelejtetted.
Gondoljunk a tíz bélpoklosra, mind a tízen tudták mondani: Uram, könyörülj rajtunk! És csak egy ment vissza hálát adni. Attól félek, ma egy sem menne vissza.
Hol vagy, amikor áldani kellene az Urat, és hálát adni?! Feledékeny lélek!
Légy hálás az Úrnak!
Mi lenne, ha most azt mondaná: évtizedekig vártam, hogy hálát adj a szemed világáért, hogy hallasz, hogy tudsz járni.
Adtál-e már hálát azért, hogy adott Megváltót?
Adta a karácsonyi, a nagypénteki ajándékot. Adta az ő Egyszülött Fiát.
Tudom, hogy bűnbocsánatot kaptam, hogy megváltott, és van olyan nap, hogy nem köszönöm meg.
A mennyei karok, az angyalok, a szeráfok dicsőítik Jézust. Csak a föld hallgat?! A föld, akiért történt, elfelejtkezett?!
Mondd most a hálátlan lelkednek: "Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl!"
ÁMEN
Kommentáld!