Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.
Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk.
Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.
Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot.
Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.

1Jn 1,1-10.

ISTEN VILÁGOSSÁG

Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. (1Jn 1,5)

Reggeli sétám során körülvesznek Isten csodálatos alkotásai: gyönyörű virágszőnyegek, virágról virágra röpködő, apró, sárga pillangók ezrei, a lóhere és a vadmenta virágok illata. Hallom a madarak csiripelését, ahogyan a társuknak énekelnek, fészket építenek, vagy magvakat és rovarokat gyűjtögetnek fiókáiknak. A nap még nem kelt fel egészen, de a felhőtlen égbolt már mélykékbe fordult.
Életem legnagyobb részében alig érzékelem Isten teremtett világának szépségeit, mert a depresszió elhomályosítja gondolataimat, és fogva tart. Ez egy borzalmas betegség. Hiába áldott meg Isten az élet minden területén, életem 62 évének nagy részében a sötétség és a közelgő veszélytől való félelem gondolatai töltöttek be.
Ebben a küzdelemben Isten igéje jelentette mindig a segítséget. Istenben nincs semmi sötétség. Bár a gondolataimra sötétség telepszik, a szívemben nincs reménytelenség. Jézus él, és ott van a szívemben. Ő világosságot gyújt bensőmben, amit a sötétség nem győzhet le. "Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék?" (Zsolt 27,1)
Lehet, hogy a depresszió egész életemben elkísér, de az én Uram és Megváltóm mindig velem lesz, hogy vigasztalást és reményt adjon.

Imádság: Köszönöm drága Istenem, hogy te vagy a világosság, ami legyőzi a sötétséget. Köszönöm a te reménységedet és békességedet. Ámen.

Jézus minden nehézségben ott van velünk.
Robert M. White (Texas, USA)