,,Mondjátok a remegő szívűeknek,
legyetek erősek, ne féljetek!" (És. 35:4.)

Az orvosi rendelőben

Beteget kísértem az orvosi rendelőbe. Az előtérben néhányan maguk elé meredő tekintet­tel várták a ,,kérem a következő beteget" jelszót.
Már nyílik is az ajtó. Látszólag megkönnyebbül­ten, de mégis levegő után kapkodva egy nyugta­lannak tűnő, jól öltözött, ékességektől csillogó idősebb asszony lép ki. S miközben a téli hideg­hez illő bundájába rejtőzik, köhögés lesz úrrá rajta.
,,Jaj! - azt meg elfelejtettem mondani a doktor úrnak, hogy köhögök is. Meg a lábam is...
De hát már így is annyi gyógyszert írtak, hogy el sem fér a szatyromban" - méltatlankodik feledé­kenynek tűnő betegünk.
,,Semmi probléma" - szólalok meg mellette.
,,Még nem késő. Tessék csak mondani, milyen panaszai vannak még!"
És már ömlik is a szóáradat felém, s úgy érzem magamat, mintha én lennék a ,,külső körlet" or­vosa...
Sok-sok panasz utáni
,,önzárójelentésként" hangzik: ,,Értelmetlen ez az élet, csupa szenve­dés az egész..."
Csakis az Ige szava csendülhetett ajkamról: ,,Igen! Meg van írva: a mi esztendeinknek napjai
hetven esztendő vagy nyolcvan, és nagyobb ré­szük nyomorúság és fáradság... És az Úr Jézus
is megmondta, hogy e világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok...!
,,Ó, ez hiányzik nekem! Máris jobban érzem magamat", szól a beteg nagy hálával.

Magamban elmélkedve én is örömmel mentem tovább, dicsérve az Urat, dobogó igékkel a szí­vemben: ,,Mondjátok a remegő szívűeknek, le­gyetek erősek, ne féljetek!" (És. 35:4.)


A kérdő intés pedig így hangzik felém: "Te hogyan mégy ki az én ,,rendelőmből?"
A Lélek pedig nyilván mondja: ,,Járuljunk azért bizodalommal a kegye­lem királyi székéhez!" (Zsid. 4:16.).
Gyerme­kek, ifjak és idősek a nagy világ széles útján jár­va is sóvárogva várják az Isten országa követeit, olyanokat, akik elmondtak mindent igazán, s felszabadult szívvel hirdetik, amiket az ÚR cse­lekedett velük!

Az ÚR téged is hív, és vár rád, lépj be mindennap áldott ,,rendelőjébe", s ne tűrj magadnál boldogságot rontó indulatokat.