Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.
Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam!
Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre!
Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.
Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el.
Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.
Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.

Zsolt 119,105-112.

ÖSVÉNYEM VILÁGOSSÁGA

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)

Családtagjaim a Fülöp-szigeteken szolgáltak misszionáriusként. Olyan helyen éltünk, ahol az utcák tele voltak kátyúkkal. Éjszaka sétálni a kivilágítatlan utcán elég balesetveszélyes volt. Kértem anyósomat, aki hetente csomagokat küldött nekünk, hogy küldjön egy erős fényű elemlámpát. Az elemlámpa megérkezett, és fénycsóvája messze tudott világítani az éjszakában.
Egyik este, ahelyett, hogy a lábam elé világítottam volna, felfelé fordítottam a lámpát, és a pálmák ágait figyeltem.
Hirtelen meg is bicsaklott a lábam az út egyik kátyújában, úgy, hogy arccal a földre estem. Ahelyett, hogy az utamra irányítottam volna a fényt, én játszadoztam vele, és ennek kellemetlen következményei lettek.
Amikor összeszedtem magam a földről, és felálltam, fontos dolgot tanultam meg: a fényt, a zseblámpa fényét és Isten igéjének a fényét is az előttem lévő útra kell irányítanom. Isten igéje csak akkor világítja meg a lábunk előtt az utat, ha olvassuk és alkalmazzuk az életünkre.

Imádság: Köszönjük Urunk, hogy a te igéd mécses a lábaink előtt, amely felfedi az utat előttünk, amelyen követhetünk téged. "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket ad meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket..." Ámen. (Lk 11,2-4)

Isten igéjének világosságában akarok járni.
Bob Haslam (Tennessee, USA)