Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.
Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.
Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja.
Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.
Zsolt 37,25-29.
VELEM JÁRNI
Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja. (Zsolt 37,23-24)
Férjemmel örömmel figyeljük 11 hónapos kisfiunkat, Ádámot, amint járni tanul. Minden nap kézen fogjuk, felemeljük, vezetjük, amint megtesz néhány óvatos lépést.
Odafigyelünk arra, hogy biztonságos cél felé irányítsuk, nehogy a szekrénynek fusson, és hogy elkerülje az éles asztalsarkokat.
Emlékszem, amikor először botlott meg és esett el Ádám, felnézett ránk, mintha azt kérdezné: "Miért hagytátok, hogy elessek?" Egyszerűen megnyugtatóan rámosolyogtunk és felsegítettük.
Aztán boldogan folytatta a totyogást, mintha mi sem történt volna.
Számomra ez az élmény hasonlónak tűnik ahhoz, ahogyan Mennyei Atyánk vezet bennünket. Ha valami rossz történik velem, gyakran kérdezem: "Atyám, miért hagytad, hogy elessem?"
De minden alkalommal megnyugtat Isten.
Ő mindig ott van, kinyújtja kezét, ott vár, hogy felemeljen és folytathassam utam. Isten soha nem ígérte azt, hogy nem kerülünk próbatétel elé, sőt meg is botolhatunk időnként, de azt megígérte, hogy soha nem hagy el minket, mindig irányítja lépteink. Ezzel az ígérettel élhetjük életünket, abban a bizonyosságban, hogy Isten vezet bennünket.
Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy vezeted lépteinket, felemelsz, ha elesünk, és visszasegítesz a helyes útra. Ámen.
Ha kezem Isten kezében van, nem bukom el.
Latonika Blackmon (Tennessee, USA)
Kommentáld!