Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
Fil 3,13-14.
HAGYJUK A MÚLTAT MAGUNK MÖGÖTT
Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! (Ézs 43,18)
Az a szokásom, hogy a múltban élek. Azon kapom magam, hogy tűnődöm, hogyan alakult volna az életem, ha másképp cselekedtem volna. Mi lenne, ha korábban tanultam volna meg vezetni? Mi lett volna, ha egy másik főiskolára megyek és egy másik szakot választok? Sokkal inkább a "mi lenne, ha" körül forog az életem, ahelyett, ami van.
Néha ezek a gondolatok a korábban elkövetett bűneim felé fordítanak. Elkezdem fejtegetni őket, és felemészt a bűntudat. Elkezdem ismételten kérni Istent, hogy bocsásson meg.
Elfelejtem, hogy Isten már megbocsátott, és továbbléphetek a múlt bűneinek terhe nélkül.
Isten nem arra vágyik, hogy bárki is közülünk a múltban éljen. Isten bocsánatával magunk mögött hagyhatjuk a múlt hibáit és a jelenben élhetünk. A jelent élvezhetjük, miközben megtapasztaljuk Isten szeretetét.
Imádság: Atyánk! Köszönjük szereteted és megbocsátásod, amely megszabadít minket a múlttól. Segíts a jelenben élni! "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is... Ámen." (Mt 6,9-13)
Isten kegyelmével nem kell a múlton rágódni.
Patrick Castleberry (Mississippi, USA)
Kommentáld!