Jézus mondja: "Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek.
Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."
Mt 6,1-4.
HIT FANFÁROK NÉLKÜL
Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig. (Mt 28,20)
Kislány koromban azt hittem, hogy Isten a mi templomunkban lakik. Családunk az Eton úton lakott, s én úgy gondoltam, Isten a Crofton sugárút barna épületét választotta lakóhelyéül. Végül is itt öltöztek fel legszebben az emberek, és itt voltak a legkedvesebbek és legtürelmesebbek, mintha maga Isten figyelné őket vasárnap délelőttönként.
Emlékszem, mennyire megdöbbentem, amikor ráébredtem, hogy Isten valójában minden nap érdeklődik irántunk, nemcsak amikor a legszebb vasárnapi ruhánkat viseljük. Isten belelát a szívünkbe, ismeri legbensőbb gondolatainkat a hét minden napján.
Isten mosolyog, mikor a színfalak mögött viszonzást nem várva kedvesek vagyunk egymással. Isten örül, ha önzetlenül segítünk egy idősebb szomszédnak becipelni a csomagjait, ha esténként nagylelkűen etetünk egy kóbor macskát, vagy csendben imádkozunk egy idegenért. Örülök a ténynek, hogy Isten jelenléte nemcsak egy címre és a hét egy napjára korlátozódik.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy cselekedeteinkkel örömöt szerezzünk ma neked! Ámen.
Hitünk apró cselekedetei mosolyt csalnak Isten arcára.
Kay L. Campbell (Connecticut, USA)
Kommentáld!