Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.
Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."

Lk 10,30-37.

SZOLGÁLATON KÍVÜL? SOHA!
Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef 2,10)

Nemrég fiammal ebédeltem együtt. Legnagyobb meglepetésemre mindenképpen ő akarta kifizetni az ebédet. Ezt mondta: "Add a pénzt annak, akinek igazán szüksége van rá." Ebéd után elváltunk egymástól, és a vasútállomás felé indultam.
Hirtelen egy halk hangot hallottam magam mögött: "Elnézést." Megfordultam, és egy fiatalembert láttam. Szállásra volt szüksége egy éjszakára. Pénzt kért.
Amint történetét hallgattam, bizonyossá vált bennem, Isten akarja, hogy segítsek rajta. Odaadtam neki a pénzt, amelyet az ebédre szántam, kezet fogtam vele, és megígértem, hogy imádkozni fogok érte. Nagyon megköszönte.
Később, a vonaton jöttem rá, hogy Jézus volt ott velem és fiammal a kávézóban. Tudtam, hogy Jézus ott volt az utcán is, és a fiatalemberben vele találkoztam.
Néha, miután teszek valami jót, úgy érzem, hogy letudtam a szolgálatot. Így, mintha részekre lenne osztva az életem: ennyi Istennek, a többi pedig nekem. Ez a tapasztalat azonban arra emlékeztetett, hogy Isten soha nincs szolgálaton kívül. Isten arra hív bennünket, hogy a szeretetet és a könyörületet mindig és mindenhol osszuk meg.

Imádság: Köszönjük Urunk, hogy mindig kész vagy segíteni rajtunk. Hadd legyünk mi is készek másokon segíteni. Ámen.

Isten ma is előkészítette, hogy másoknak szolgáljunk.
Hazel Fitz-Gibbon (Surrey, Anglia)