Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.
Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

Jn 5,1-9.

NINCS, AKI SEGÍTSEN
És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. (Jn 5,9)

Szombat volt. Jézus és a tanítványai Jeruzsálemben, a Bethesda tónál vakokkal, betegekkel és bénákkal találkoztak. Ezek az emberek hitték, hogy a víznek gyógyító ereje van. Ahogy a tónál sétált, Jézus találkozott egy emberrel, aki már régóta beteg volt. Jézus irgalmat gyakorolt, és meggyógyította.
Jézus találkozása ezzel az emberrel megható számomra.
Amikor megkérdezte, hogy akar-e meggyógyulni, az ember így válaszolt: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem."
Ezeket a szavakat olvasva, megjelenik előttem egy kép, ahogy az ember megpróbál a tóba lépni, és 38 éven keresztül minden alkalommal elszalasztja a lehetőséget, egészen addig, míg Jézus odamegy hozzá, és megváltoztatja az életét.
A történet arra emlékeztet, hogy az erőfeszítéseinktől függetlenül néhány dolgot nem lehet megvalósítani Krisztus segítsége nélkül.
Túl gyakran próbáltam a magam erejéből boldogulni, hogy aztán végül valaki más "belépjen előttem".
Végül Jézus odajött hozzám, hogy azt mondta: "vidd az ágyadat", és attól kezdve az ő útjában és az ő erejében bíztam.

Imádság: Atyánk, hálát adunk, hogy velünk vagy. Egyedül képtelenek vagyunk megoldani az életünket. Ámen.

Krisztus készen áll, hogy segítségemre legyen.
Sherri Tuck (Virginia, USA)