Aranyosi Ervin: Esély a holnapra

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,
s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!
Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,
jobbító szándékunk váljon sikeressé!
A mai helyzetben vegyük végre észre,
most van a nagy szükség elcsendesedésre!
Önmagunkba szállva keressük utunkat,
ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!

Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,
emelkedjen lelkünk a hála ízétől!
Építsünk hidakat szép lelkeink közé,
szívünk szeretettel holnapunkat szövé!
Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,
öröm ragyogástól szabadokká váljunk!
Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,
aranykapun lépünk boldog holnapokba!

Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,
tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását
képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,
aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!
Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,
dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!
Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,
higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!

Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,
hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!
Kell, hogy a világunk virágba boruljon,
a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!
Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,
s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,
megértő szemekkel nézni világunkra,
és büszkének lenni teremtő magunkra!

Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,
Istent megtalálni élőben, vagy kőben!
Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,
nem büntet, s mindenét az élőknek adja!
Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,
s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.
Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,
hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?

Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,
és minden lakója szebb jövőt reméljen!
Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,
az ember szemete ne tengerbe hulljon!
Vissza kéne fogni a termelő zabálást,
el kéne kezdeni az emberré válást,
az élet értelmét meg kéne találnunk,
s nem rettegve várni eljövő halálunk!

Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,
s amíg van éhező és amíg van gazdag,
addig rossz irányba tart az emberiség,
öncélú és önző még az emberi lét.
Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,
ne kelljen senkinek a holnaptól félni!
El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,
környező világunk saját tükörképünk!
Aranyosi Ervin © 2020-03-28.