Ne félj, ember gyermekem,
Enyém a szíved, életed!
Félelem kötelékeiből
Én megszabadítlak téged!
Légy hálás a szabadításért:
Jézust küldtem el érted!
Mért csüggedsz, reszketsz, szorongsz?
Engem keress és élsz!
Rettegés helyett békét adok,
Teljes szívvel örülhetsz!
Minden gyötrelmeddel Hozzám jöhetsz,
Engem hívj segítségül!
Gecsemáné kertjében gyötrődtem,
Váltságod mikor elvégeztem!
Általam lehet békességed,
Légy hát hálás, gyermekem!
Tudd, hogy mit tettem érted:
Ott a Golgotán vérezve
Tőrét a halál belém szúrta.
Többé nem árt neked a halál,
A pokolnak nincs rajtad hatalma!
Lehet, hogy dünnyög még füledbe
A Sátán, mint dühös méhecske,
Kárt már nem tehet benned.
Nem kell rabságban vergődnöd:
Ezt Én már feloldottam.
Váltságod a Kereszten elvégeztem:
Engem dicsőíts érte!
Dicsőségem nem adom másnak,
Engem illet az egyedül,
Ne feledd el ezt, ember!
Ha terhel sok fájdalom, kín,
Így gyere Hozzám, amint vagy!
Van szabadítás belőle,
Tudd hát, nem kell keseregned!
Aki Hozzám jön, nem küldöm el,
Legyen bár kínnal terhelt,
Annak Én megadom, amit kér:
Kegyelmet és békességet.
Téged Én név szerint ismerlek,
És neveden szólítottalak.
Görbe utakon ha tévelyegsz,
Engem elhagysz, szomorkodom,
De szeretettel visszavárlak!
Eltelik hamar az életed,
Nyugalomra vágysz, gyermekem,
Én megpihentetlek keblemen,
Miért keresnél máshol nyugalmat?
Védő szeretetemmel veszlek körül
A világ gonoszságai ellen:
Gyermekem, térj meg hamar Hozzám!
2000. február 25.Sántáné G. Sára
Kommentáld!