„De mikor szorgalmazva kérdezték őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.”

(János evangéliuma 8. fejezet 7.vers)

Most megvagy! Már régóta figyeltünk és most rajtakaptunk. Olyan bűnt követtél el, ami súlyos büntetést von maga után. És hogy téged meg a közösséget is megóvjuk a hasonló törvényszegéstől ezért nyilvánosan fogsz bűnhődni.

S pont itt van az a gyanús galileai vándortanító is, aki szimpatizálva az ilyen bűnösökkel eszik és iszik, miközben tanításaiban a törvény tekintélyét hangsúlyozza. Most legalább rajtakapjuk őt is.

Ám ez a gyanús galileai vándortanító nem szólt semmit, nem kezdeményezett rendes bírósági tárgyalást, nem hívatta a tanukat, nem tartott védőbeszédet a bűnös védelmében, nem mondott ítéletet a vádlók álszeretetbe bújtatott gyilkos indulata felett.

Ehelyett míg lehajolt és írt a porba, azt tette, amit addig is, „Szeretet, irgalmasság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cselekedetében. Szíve a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket. Emberi természetet vett magára, hogy annál inkább megérthesse és megközelíthesse a mi szükségleteinket.

A legszerényebb és legmegvetettebb emberek sem féltek hozzá közeledni. Még a kisgyermekek is vonzódtak hozzá. Szívesen ültek lábaihoz és térdeire; örömmel néztek kifejezésteljes arcába, mely sugárzott a szeretettől.

Jézus az igazság egyetlen szavát sem hallgatta el, de azért mindig szeretettel beszélt. A néppel való mindennapi kapcsolata közben állandóan tapintatos, figyelmes, gondos és szeretetteljes volt.

Sohasem volt udvariatlan vagy barátságtalan, sohasem ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem rontotta el hiába. Megmondta az igazságot, de mindig szeretetteljesen.

Sohasem ítélt el emberi gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas hangon tette.

Élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses volt. Miközben isteni fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához.

Minden emberben veszendő lelket látott, kinek megmentését küldetésének tekintette. Ez a Megváltó jelleme, amiként életében is megnyilatkozott. Ez az Isten jelleme is.” (E.G.White; Jézushoz vezető út 9-10.o.)

Igen, ma ezzel a szeretettel fordul hozzád is, kérlelve, hogy te is ilyen irgalommal viszonyulj a hozzád hasonlóan bűnös embertársaid iránt. „Én sem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél!” (Ján.8:11)