„Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”

(Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 11. vers)

Azon mai pedagógiai irányzatok Bibliájából biztosan hiányzik ez a mondat, akik fennhangon azt hangoztatják, hogy a gyermek természetes fejlődése érdekében korlátozás nélkül hagyni kell a személyiség kibontakozását.

Ezért szerintük nem megengedett a fenyítés, a büntetés, sőt ha a gyermek nem akarja nem szabad erőltetni a tanulást sem, a gyermek kapja azt, amit szeretne.

S bár mindez látszólag a szeretet jegyében, úgymond a gyermek érdekében történik, azaz semmi sem történik. A valóság; ez nem más, mint konfliktuskerülő magatartás, önző kényelemszeretet, trehányság, a felelősség át- és elhárítása, nyersen fogalmazva; gyermekgyilkosság.

Ugyanis, ha van egy kerted, azzal teheted tönkre, ha nem műveled, nem ápolod. Viszont, ha szeretnéd, hogy minél szebb és finomabb zöldség és gyümölcs növekedjen benne, nem hagyhatod magára. Mert magától nem paradicsomot, paprikát fog teremni, hanem gazt és gyomot, melynek eltávolítása, mind a földnek, mind művelőjének munkás és keserves dolog.

Isten pedagógiai módszere, olyan, mint a földművelés, nemcsak arról szól, hogy elültet egy palántát, vagy egy szőlővesszőt, hanem minden nap gondozza, öntözi, körülkeríti, és ha kell, megkapálja, megmetszi, visszavágja…

Amikor a szép szó nem használ, jön a fenyítés. Bizony, így nevelte a múltban népét, Izraelt: „Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett…

Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl… (Ézs.5:1-7)

És így nevel bennünket is: „Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Íme három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?

Az pedig felelvén, monda neki: Uram, hagyj békét neki még ez esztendőben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” (Luk.13:6-9)

S a fügefa, tanulva a szép szóból, a fenyítésből, kis idő múlva… ez már a TE életed története.