-     Fél tizenegyig leszünk oda - szóltak be Krisztián szülei, amikor barátaik értük jöttek kocsival, hogy magukkal vigyék a bankettre. - Amíg oda leszünk, maradj itthon, és fejezd be a történelemdolgozatodat!

-     Nem mehetnék el egy kicsit az autóval? - kérdezte Krisztián. Az előző hónapban szerezte meg a jogosítványát. - Ööö... kölcsön kell kérnem egy könyvet Oszkártól. Nem maradok sokáig.

-     Szó sem lehet róla - mondta az édesapja. - Minden könyved megvan, amire ma este szükséged lehet. Itthon maradsz, és megírod a dolgozatodat.

A nemjóját! Krisztián feltétlenül együtt akart lenni a barátaival, amíg szülei oda vannak. Különben is, ők úgysem kocsival mentek, akkor meg ő miért ne használhatná? Ez nem tűnt igazságosnak. Hiszen ő csak egy órányira akart elmenni. Azután is lenne idő arra a történelemdolgozatra - morfondírozott.  Ekkor csengett a telefon. Oszkár volt:

-     Hékás, gyere át! - mondta. - Már mindenki itt van.

Krisztián úgy látta, hogy elmehet Oszkárhoz, és még időben vissza tud érni ahhoz, hogy a szülei meg ne tudják. Csak arra kell ügyelnie, hogy tankoljon egy kis benzint a kocsiba, nehogy gyanút fogjanak. A történelemdolgozatot meg majd gyorsan megírja, ha visszaér.

Beült a kocsiba, és elindult. Soha nem fog kiderülni - gondolta. Az Oszkárék felé vezető úton azonban nagy baj történt. Defektes lett az egyik kerék. - Na, csak ez hiányzott! - gondolta. Még soha nem cserélt kereket. És most nemcsak hogy ki kell cserélnie a kereket, de gyorsan meg is kell javíttatni, hogy a szülei semmit se vegyenek észre. Sietnie kellett.

Elővette az emelőt meg a csavarkulcsot, és munkához látott. Csakhogy a kerékcsavarok mind megmakacsolták magukat. Nem sikerült levennie a kereket. Teljes erővel megpróbálta elfordítani a csavarkulcsot, de hiába. Aztán, mikor úgy tűnt neki, hogy ez a meddő próbálkozás már órák óta tart, feladta, és elgyalogolt a legközelebbi benzinkúthoz. Teljesen ki volt merülve.

Tíz óra is elmúlt már, mire a benzinkutas hidraulikus csavarkulcs segítségével levette a kereket. Krisztiánnak sehogy nem fért a fejébe. Ő miért nem tudta kiszedni a csavarokat? Miért voltak annyira megszorulva? Az élet igazságtalan! Mostantól fogva megszorításokra számíthat egész életében.

-     Merre csavartad őket? - kérdezte a kutas. Krisztián erre azt gondolta, hogy micsoda ostoba kérdés. Hát az már csak természetes, hogy tudja, merre kell csavarni egy csavart. Az óramutatóval ellentétes irányba.

-     Nos, - mondta a benzinkutas, - a kocsinak ezen az oldalán fordított a csavarmenet iránya. Ha ki akarjuk szedni a csavarokat, az óramutatóval megegyező irányba kell csavarni őket.

Hirtelen nagyon ostobának érezte magát.

A mai világban sokan azért nem találják meg a boldogságot és a kiteljesedést, mert rossz irányból közelítik meg. Krisztiánhoz hasonlóan rossz irányba tekerik a csavart - és az egyre jobban szorul. Az élet nem jobbra fordul, hanem rosszabbra.

Az az élet, amelyre Jézus tanít minket, olyan, mint a fordított csavarmenet - pontosan az ellenkezője annak, amit az ember gondolna. A világ azt mondja: „Kaparints meg mindent, amit csak lehet!" Jézus azt mondja: „Adj, és adatik neked!" A világ azt mondja: „Csak az erősek és hatalmasok boldogulnak!" Jézus azt mondja: „A szelídek öröklik a földet." A világ azt mondja: „Ha valaki megsért, bosszuld meg!" Jézus azt mondja: „Tartsd oda a másik orcádat is! Tégy jót azokkal, akik rosszul bánnak veled!"

Te melyik irányba tekered a csavarkulcsot? Ne légy ostoba!