Van egy régi haszid mese egy asszonyról, akit Anna Kebbicsnek hívtak. Mást sem csinált, csak panaszkodott Egész nap így siránkozott:

„Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok."

„Olyan rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó falai."

„Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye."

„A házam olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni benne."

„A gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már meg sem ismernek."

Egy reggel Anna Kebbics arra ébredt, hogy viszket az orra. A viszketés egész nap nem enyhült. Elment a városba, hogy felkeresse a rabbit.

Amikor a rabbi meglátta Annát, megkérdezte:

-     Hogy vagy, Anna? Anna így felelt:

-     Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok. Olyan rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó falai. Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye. A házam olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni benne. A gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már meg sem ismernek. Aztán itt van ez a viszketés az orromon, ami annyira gyötör. Mondd meg nekem, rabbi, mit jelent ez?

A rabbi így szólt:

-     Anna, ezt a viszketést Kebbics-viszketegségnek hívják - a panaszkodók viszketegségének. A jelentése pedig a következő: Amilyennek tartod magad, olyanná válsz.

A következő reggelen, amikor Anna felkelt, még mindig viszketett az orra. Alig tudott megmozdulni. A háta kővé vált, mint Jerikó falai. Ahogy körülnézett, azt látta, hogy a háza úgy összezsugorodott, hogy a karjai kilógtak az ablakon, a lábai meg a bejárati ajtón. Meg sem tudott benne mozdulni. A lábfejei helyén két hatalmas görögdinnye éktelenkedett. Ruhái ócska rongyokká változtak. Amikor a fia és a lánya arra jártak, Anna szólt nekik, de azok fejüket csóválva továbbmentek - nem ismerték meg.

Az orra meg továbbra is viszketett.

Kétségbeesésében Annának eszébe jutott a Kebbics-viszketegség jelentése: Amilyennek tartod magad, olyanná válsz! Mit jelent ez?

Anna elkezdett gondolkodni: Tulajdonképpen elég pénzem van a megélhetésemhez, sőt még több is. Mostantól fogva adok a feleslegemből azoknak, akik nem állnak olyan jól. Az egészségem sem olyan rossz. Valójában a koromhoz képest egész jól érzem magam. Örülök, hogy ilyen szép házban lakhatom. Nem túl nagy, de kényelmes és elég meleg. Ami azt illeti, nem is bánom, hogy vízért kell járnom. Szeretem az út menti virágok illatát. És a gyermekeim - olyan büszke vagyok, hogy önállóak lettek, és már tudnak gondoskodni saját magukról.

Csodálatos módon, amíg Anna ezeket mondta, visszaállt az eredeti állapota - életszemlélete pedig örökre megváltozott. Amikor a rabbik Anna történetét mesélik, a következő mondattal fejezik be: Bárcsak örökké viszketne az orrotok!

Lehet, hogy nem kapjuk meg a Kebbics-viszketegséget, ám arra nekünk is szükségünk van, hogy emlékeztessenek: szemléletmódunk hatással van a dolgok alakulására. A hozzáállásunknak nagy a jelentősége. Állandóan panaszkodsz? A legrosszabbra számítasz mások részéről? Mindig rosszul esik, ha azt látod, hogy másnak több van, mint neked, vagy úgy tűnik, hogy jobban megy a sora? Az ilyen gondolkodásmód eredménye az lesz, hogy helyzeted valószínűleg még rosszabbra fordul.

Ha viszont pozitív beállítottságú vagy, meglátod másokban a jót, együtt örülsz azokkal, akiknek jobban megy, mint neked, és áldod Istent mindazért, amit neked adott, ne feledd: sorsod valószínűleg jobbra fordul.

A keresztyéneknek pozitív beállítottságúaknak kell lenniük. Minden okuk megvan erre.