Egy családnak kedvenc időtöltése volt, hogy kirakójátékokat raktak ki együtt. Az édesapa mind bonyolultabbakkal tért haza. Egy este egy több mint ezer darabból álló kirakót hozott a családnak. Azonnal nekiestek. Ám egy óra múlva csalódottság lett úrrá a családon. Akárhogy igyekeztek, el sem tudták kezdeni.
Akkor az édesapa észrevette, hogy véletlenül összecserélte a doboz fedelét egy másikéval. A kép, amit néztek, nem egyezett azzal a kirakóval, amin dolgoztak.
Lehet, hogy csalódottságot érzünk Istennel kapcsolatban, mivel nem felel meg a vele szemben támasztott elvárásainknak. Olykor csalódást okoz nekünk a gyülekezet azzal, hogy nem felel meg az ideális gyülekezet elménkben élő képének. Gyakran csalódunk másokban, mert nem felelnek meg elvárásainknak.
Talán azon kellene elgondolkodnunk, vajon nem ott van-e a probléma gyökere mindegyik esetben, vagy elvárásainkat hamis látásmódra alapozzuk - Isten, a gyülekezet vagy mások vonatkozásában. Talán irreálisak az elvárásaink, és sohasem valósulhatnak meg, mivel „rossz dobozfedélen nézzük a képet".
Magunkban is csalódhatunk, mert úgy gondoljuk, hogy nem felelünk meg mások elvárásainak, vagy éppen annak, amit Isten vár el tőlünk. Legtöbb esetben azonban az a probléma, hogy saját magunkat mások képére akarjuk alakítani, vagy más mércéjének akarunk megfelelni. Isten mindegyikünket különbözőnek teremtett.
Mindannyiunknak megvan a saját „dobozfedél-képe", és csak akkor lehetünk sikeresek az életben, ha merünk saját magunk lenni, és megengedjük Istennek, hogy használjon bennünket úgy, ahogy vagyunk.
Kapcsolódó bejegyzések:
EGY KÖTEG RŐZSE /tanmese/
Fogd fel, és fogadd el
Világosság
KI A BŰNÖS ? /tanmese/