„Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.”

Róma 8:16 (Neovulgata)

Volt egyszer egy asszony, akiről szomszédja azt állította, hogy a csecsemője nem az övé. A vádló úgy érvelt, hogy reggel, mikor fölébredt, a mellette fekvő baba halott volt, ami csak úgy lehetett, hogy a bevádolt asszony éjszaka agyonnyomta csecsemőjét, majd mikor észrevette, kicserélte a szomszéd babájával. Hiába állította szerencsétlen asszony, hogy a vádból semmi sem igaz, és hogy a kisfiú az ő babája, szava nem volt elég, nem hittek neki. Annyit sikerült elérnie, hogy az ügyet a király elé vitték.

A szomszéd asszony nagy fölháborodással ecsetelte a vádat, szenvedélyesen becsmérelte a szomszédját, és azonnali hatállyal követelte gyermekét. Az uralkodó rövid gondolkodás után magához rendelte egyik testőrét, és rettenetes parancsot adott neki:

– Katona! Vágjad ketté a kisbabát! Az egyik felét add az egyik anyának, a másikat pedig a másik anyának!

Az igazi anya fölsikoltott:

– Ne tegyed uram, királyom! Inkább legyen a baba a szomszédomé, csak ne vágjad ketté!

A másik anya azonban kevély maradt, és egyre csak azt hajtogatta:

– Ez így lesz igazságos! Ez a király parancsa!

A király csak erre várt. Intett a tanácstalan testőrnek, dugja vissza tőrét, majd így szólt:

– Bizony, ez a gyermek azé az asszonyé, aki inkább lemondana csecsemőjéről, csak hogy életét megmentse.

Ezt a királyt Salamonnak hívták.

Meg kell vallanom, néha ijesztően egyedül érzem magam a végtelen világegyetemben. Erőtlenül kijelentem bár, hogy az ég és a föl teremtője az én apám, de elcsuklik a hangom. Megijedek a körülöttem levőktől, akik csak nevetnek rajtam, vagy hitetlen tekintettel csóválják a fejüket. Érzem, az én tanúskodásom nem elég ahhoz, hogy bebizonyítsam másoknak és talán magamnak is, hogy én a mennyei apa gyermeke vagyok. Egy tanú, nem tanú, főleg, ha saját magáról nyilatkozik.

És ahogy így kétségek között, másoktól megvádoltan, itt állok a világegyetem egyik parányi bolygóján, peremben felszólal a koronatanú, a Szentlélek: „Bizony ez az ember Isten fia!” Ahogy Salamon történetében is, vádlóim elnémulnak, kétségeim eloszlanak, és helyére békesség és biztonságérzet költözik. Valóban, az univerzum Ura az én mennyei apám.