„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Pál levele a galáciai gyülekezetnek 5:22-23

Pál az 5. fejezetben arról a jó és rossz közötti küzdelemről beszél, ami bennünk zajlik. A szívünkben levő jót „Lélek szerinti életnek”, a rosszat pedig „a test kívánságának” nevezi (5:16). Majd konkrétan fölsorolja a „test cselekedeteit” és a „Lélek gyümölcsét”:

Hogyan is lehetne e két párhuzamos listát a mindennapi életre lefordítani?

1.   A házassági kötelék csak szeretettel tartható össze.

2.   A fogyasztói társadalom által kínált rövidtávú élvezetek helyett a Lélek hosszú távú örömöt képes adni.

3.   A hamis istentiszteleti forma lelkileg betegít meg (van is rá egy pszichológiai szakszó: ekkléziogén neurózis); míg az igaz istenimádat békességet ad a szívnek.

4.   A kultúránk azt a benyomást kelti, hogy nekünk mindenre most és azonnal szükségünk van („mert megérdemeljük”); evvel ellentétben akiben Isten Lelke dolgozik, türelmesen megelégszik avval, amije van.

5.   Világunkban elidegenednek egymástól az emberek, féltékenyek egymásra, és haragot táplálnak egymás iránt; míg a lelki ember szívesen segít azokon is, akikkel nem ért egyet.

6.   A testi ember mindig csak magára gondol; míg azokból, akikben a Lélek lakik, jóság sugárzik.

7.   A közösségek – legyen az lakó-, iskolai-, kollegiális-, vagy hitközösség – bomlófélben vannak; míg a Lélek az összetartást erősíti az emberekben.

8.   Sokszor a legjobb barátságok is megbomlanak, amikor az egyik félnek jobban kezd menni a sora; a hívő embert azonban nem zavarják az anyagi, vagy szellemi különbségek.

9.   Míg a testi ember nem érzi magát jól a saját bőrében, és különböző függőségekbe menekül (alkohol, cigaretta, drog, de lehet tévézés, evés, vagy akár szex is), hogy elfeledje ezt a rossz életérzést; addig a lelki ember szívében békesség lakik, és így kiegyensúlyozott életvitelt folytat.

Idáig teljesen világos, de miért mondja, hogy a „testnek cselekedetei” vannak, a „Léleknek” pedig „gyümölcse”? Miért nem beszél a rossz és a jó ember cselekedeteiről? Vagy miért nem a megtéretlen és a megtért ember gyümölcseit sorolja fel? Ha összefüggésben olvasom Pál gondolatait, akkor egyértelmű, hogy a rosszhoz nem kell semmi mást tennem, csak adnom önmagam (Római levél 7:14-25).

Az önzés genetikailag kódolva bennem van. Kitörölhetetlenül belém égették az egoista viselkedési mintákat. És saját erőmből képtelen vagyok, képtelenek vagyunk fölül emelkedni önző érdekeinken – ezért tart ott a világ, ahol tart. Ha még is jót teszek, az nem magamtól van, hanem a bennem lakó Lélektől. Ha a Lélek vezet minket, automatikusan megváltoznak a test cselekedetei, és megjelenik a Lélek gyümölcse (5:18).

Így hát, ha ma jók akarunk lenni, akkor ne erőltessük a „jó cselekedeteket”, hanem hívjuk meg imával ma reggel az Isten Lelkét a szívünkbe, és ő majd elvégzi a maga munkáját a nap folyamán, ő majd megajándékoz bennünket gyümölcsével.