A vonat éppen befutott a pályaudvarra.A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával",egy szatyorral,amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be.

A kicsi felszállt,és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében.Kutatva nézett körül,és megnézte az utasokat,akik azonban mind idegenek voltak.Fáradt volt a hosszú várakozástól,és úticsomagját fejpárnának használta,hogy kissé kipihenje magát.

Amikor jött a kalauz,nagy bizalommal megkérdezte tőle,hogy szabad-e itt aludni.Ő barátságos igennel felelt,de utána látni akarta a jegyet.A kislány Így felelt:

----Nincs jegyem.

Erre a következő beszélgetés alakult ki:

----Hova utazol hát?

----A mennybe megyek---hangzott a válasz.

A kalauz körül nézett,és csodálkozva válaszólt:

---Igen?És ki fizeti a vonatjegyet?

---Az ÚR JÉZUS--felelte a kislány,és hozzáfűzte:--Ez a vonat nem a mennybe megy,és az ÚR JÉZUS nem utazik rajta?

----Azt hiszem nem--válaszólta a kalauz,akit zavart a gyermek nyÍltszÍvűsége,--De miből gondolod?

----Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról,amely a mennybe megy,és az ÚR JÉZUS kifizette az útiköltséget mindenkiért,aki azon utazik.

....De most már nem tudja többé énekelni.Nemrég meghalt.

Ezért elhatároztam,hogy utána utazom,hogy ismét együtt legyek vele.

-Nem ismeri a dalt a vonatról,amely a mennybe megy?Nem énekli a kislányának,hogy el tudjon aludni?Vagy nincs is kislánya?--kérdezte a kicsi,miután a kalauz csendben végighallgatta.

Megindult hangon válaszólt:

----Volt egy kislányom,körülbelül olyan idős,mint te,de már meghalt.Talán ő is a mennyben van.

---És most a bácsi is odautazik,hogy viszontlássa?--kérdezte a kislány nagy együttérzéssel.

Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést.Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől.

Valaki ezt mondta:--Ez egy angyal.

---Nem,Kati vagyok.Az angyalok az ÚR JÉZUSnál vannak a mennyben.

Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:

-Mindannyian a mennybe utaznak?Annak nagyon örülnék!Biztosan mind szeretik az ÚR JÉZUSt,és imádkoznak Hozzá,ahogyan anyukám is mindig tette velem.Anyukám azt mondta,hogy mindenki,aki valóban hisz az ÚR JÉZUSban,minden nehézség nélkül a mennybe kerül.

---Édesanyád biztosan jó asszony volt--szakÍtotta félbe az egyik utas a kislányt.

---Az én anyukám azonban sosem akarta,hogy valaki azt mondja neki,jó ember.Mindig azt mondta,hogy senki sem jó,csak egyedűl ISTEN,és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe,akik azt hiszik,hogy jók,hanem csak azok,akiknek az ÚR JÉZUS megbocsátotta bűneiket.

----A kislány kék szemét a kalauzra emelte:De még mindig nem mondta meg,hogy a mennybe utazik.e.Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben?Vagy nem is hisz az ÚR JÉZUSban?

A kalauz csöndben állt,és nem tudta,mit kezdjen a kislánnyal.Az egyik utas értésére adta,hogy kifizeti a kislány jegyét.A kalauz azonban Így felelt:

--Meddig vigyük magunkkal a kislányt?Nem hagyhatjuk,hogy valahol csak úgy kiszálljon.Mi lesz ebből a gyermekből?--Komolyan aggódott miatta.

Nyugodtan kérdezett tovább a gyerek:

--Mit mondjak a kislányának,ha találkozom vele a mennyben?Mondjam neki azt,hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni,de később eljön őt meglátogatni?

Az az utas,aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek,és tovább mesélte az esetet,sajnálta,hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához,és le kellett szállnia.

Később azonban megtudta,hogy Kati dolga jól végződött.Valaki oltalmába vette a kislányt,és hazavitte,ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt.Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett"mennyei útjáról"

Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt.

De talán el kellene tűnődnünk ezen:Mi a megfelelő vonatot választottuk-e,és ismerjük -e a célállomást?

Hova vezet életünk útja?

Eldöntöttük-e már,hogy mi az Úticélunk?