Istennek számtalan lehetősége van arra, hogy egy-egy emberi szívet önmagához fordítson. Saulból a damaszkuszi úton kezdte meg a Pál apostollá való formálást. Mindenkinek, aki megtért embernek vallja magát megvan a saját története. Az alábbiakban is olvashatunk egyet:

Istennel bizony nem sokat törődő gyógyszerészsegéd voltam egy kis faluban.

Gazdám nem nagyon szeretett éjjel ügyeletet tartani. Ez rendszerint rám hárult.

Egyik éjjel már harmadszor keltem fel kimerülten, idegesen, ingerülten.

Mikor kinyitottam az ajtót, egy copfos kis parasztlányka állt előttem recepttel a kezében. Dühömben majd hozzávágtam a kulcsot. “Ne haragudjon patikus bácsi, nagyon beteg az édesanyám.” De én csak dühösen, álmosan dolgoztam tovább, és elkészítettem az orvosságot. A kislány fizetett, és “Isten fizesse meg”-et is mondott. Én eltettem a pénzt, a receptet is el akartam tenni, amikor véletlenül ismét a receptre néztem.

Egy pillanat alatt átfutott az agyamban egy rettenetes felismerés: Jaj, mit tettem?! Sokszoros adagot adtam az egyik alapanyagból, ami már méreg, és az az édesanya reggelre halott lehet. Mint a bolond rohantam az ajtóhoz, ki az utcára és hangosan, kiabálva mondtam: Kislány, kislány! De nem jött vissza. Már messze járt. Betámolyogtam a hátsó kisszobába, térdre estem, kezemet összekulcsoltam, és imádkozni kezdtem ahhoz, akihez gyermekkorom óta nem imádkoztam: “Hát áldj meg és segíts, ha tudsz, Isten, ha vagy az Égben.”

Valami effélét mondhattam, és azt sem tudom, hogy meddig tartott. Ha rövid volt is, ezer esztendőnek tűnt.

És ekkor megint belehasított a csöndbe a csengő. Rohantam az ajtóhoz. Megdermedten álltam, nem akartam hinni a szememnek. Megint a copfos kislány lépett be, sírástól maszatos arccal. Néztünk egymásra. Tán már meg is halt az anyja?

Akkor a kis copfos hebegve megszólalt: “Patikus bácsi, ne haragudjon rám. Részeg emberektől megijedtem, elejtettem az üveget és eltörött… de nincs több pénzem.” Lelkendezve újból elkészítettem az orvosságot… megsimogattam a ki copfost.

És azóta hiszek és imádkozom.

(Bognár Cecil bencés egyetemi tanár jegyzete alapján )

Neked mi volt az utad? Lehet, hogy nem egyik pillanatról a másikra történt megtérésed, és nem tudod megnevezni a napot és az órát, amikor Jézus megragadta lelkedet, de az a fontos, hogy Benne bízz, Neki élj, Őt szolgáld! Ezek ugyanis azt mutatják, hogy valóban Isten megváltását elfogadó tanítvány vagy!