Egyszer egy pletykás asszony megtért. Elment lelkipásztorához és az Úr előtt megvallotta bűneit.
- Hogyan tehetném jóvá, amit elkövettem? Mit tegyek? Adjon tanácsot!
- Fogjon egy kispárnát, bontsa fel és minden ember ajtaja elé, akit megpletykált, tegyen egy tollat! - tanácsolta a pásztor.
Az asszony furcsállta a tanácsot nagyon, de mivel bűnbánata igazi volt, megtette. Ment vissza nagy örömmel:
- Kitettem a tollakat!
- Most menjen el mindenhová és szedje össze őket! - mondta a pásztor.
Az asszony nagyra nyitotta a szemét a csodálkozástól, de nem szólt semmit. Elindult, hogy összeszedje a tollakat... Másnap szomorúan jött vissza:
- Lelkész úr! Egyetlen tollat sem találtam! Elfújta a szél...
- Látja, kedvesem, ilyen a pletyka is! Kimondja az ember, de azután már visszavenni nem tudja! Kérjen bocsánatot a gyülekezet előtt is és többé ne hordjon híreket!
Az asszony megfogadta ezt a tanácsot is és az Úr áldott gyermeke lett. Az elvesztett bizalamat is visszakapta egy idő után a testvérektől, mert nyelvét csak bátorításra használta azután.
Igen, ha össze-vissza fecsegsz, akkor bizonyos, hogy előbb-utóbb megütöd a bokád! Előbb járjon az eszed, csak utána nyisd ki a szád! Mielőtt bármit mondasz, gondold át a várható következményeket és mellékhatásokat! Nem mindig úgy sül el a dolog, ahogyan elgondoltad! Mindenek előtt vidd Isten elé és szűrd át mondanivalódat a szeretet szűrőjén!
Ha már benne vagy ebben a bűnben, tartsál bűnbánatot! Ám a pletykát nehéz jóvátenni, mert ha egyszer elindul, megy a maga útján ellenőrízhetetlenül...
Kapcsolódó bejegyzések:
EGY KÖTEG RŐZSE /tanmese/
Fogd fel, és fogadd el
Világosság
KI A BŰNÖS ? /tanmese/