„A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk.”

 (119. Zsoltár, 165. vers)

Mai reggeli dicséretünk a Biblia leghosszabb fejezetéből a 119. zsoltárból lett kiemelve. Ez a zsoltár egy gondosan szerkesztett ének, mely 8 soronként összesen 22 versszakból áll. A versszakok pedig a héber ábécé egymást követő betűivel kezdődnek. Így magasztalja az író 176 versen keresztül Isten törvényét, rendeleteit, ítéletét.

Törvény? Rendelet? Ítélet? A mai posztmodern kereszténység számára kirekesztett fogalmak. Ha rajtunk állna, és ma íródna a Biblia, biztos nem a törvény dicséretéről szólna a leghosszabb fejezet. Bizonyos sorok, mint például: „Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat.” (127.vers), száz százalék, hogy nem kerülnének bele.

Tudniillik, valahogy zsigerileg tiltakozik bennünk valami a szabályok ellen. „Nekem ne mondja meg senki, hogy mit szabad és mit nem!” „Azt eszek és azt iszok, amit akarok!” „A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket!” „A tiltott gyümölcs a legédesebb!”…

S mintha valami álomvilágból szólna a zsoltáros; „A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk.” hiszen nem ezt tapasztaljuk. Ha megpróbál valaki becsületesen, az isteni elvekhez hűen élni, sokkal nehezebben boldogul, sokkal többet kell tennie azért, hogy oda jusson, mint az ügyeskedők, akik kiközösítik, lenézik.

Ám bármennyire paradoxnak tűnhet a fenti megállapítás, kétségtelenül igaz. Elég, ha egy néhány évtizedes osztálytalálkozón megnézed az alkoholistává, idegronccsá vált egykor vagánynak tartott társaidat és te is a zsoltárossal együtt fogod mondani, mennyi szenvedéstől óvott meg a Te törvényed Uram!

A törvény kedvelőinek békessége, és boldogsága, hogy szégyenkezés és marcangoló bűntudat nélkül élhetnek, és bizalommal nézhetnek az ítélet napja elé. Ezt a békességet sugározza a zsoltár és ezt kínálja fel Jézus is:

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján.14:27)