Egy angliai lelkész aggódva fordult egy este az egyházfihoz:
-Látta már azt a szegényesen öltözött öregembert, aki minden délben bejön a templomba és utána azonnal kimegy?
A lakásom ablakából szoktam figyelni, és meg kell mondanom, a dolog nyugtalanít. Végül is komoly értéktárgyak vannak a templomban.
Próbálja meg egyszer kikérdezni!
Az egyházfi már másnap megszólította az öreget:
-Mondja csak, mi indítja magát tulajdonképpen arra, hogy a templomba jöjjön?
Imádkozni szoktam - felelt az ember nyugodtan.
-Nana, talán mégsem egészen úgy van! Ahhoz túl rövid ideig marad. Egyszerűen odamegy az oltárhoz s azonnal vissza is fordul. Mit jelentsen ez?
Így van hagyta helyben a szegény öreg -, csakhogy én nem tudok hosszú imákat mondani. Ezért minden délben eljövök, és egyszerűen így szólok: „Úr Jézus itt van Simon!” Kicsi ima ez, de úgy érzem, az Úr meghallgatja.
Nem sokkal ezután a vén Simont elütötte egy teherautó, és kórházba került. Olyan vidám benyomást kelt mindig, pedig tudom, hogy fájdalmai vannak - mondta neki egyszer az ápolónővér.
Hogy is lehetne másképp, hiszen mindennap látogatóm van! - válaszolt Simon.
Látogatója? - ámult el a nővér. - Soha nem látok magánál senkit. Mikor jön ide az illető?
Minden délben ott áll az ágyam lábánál, és szívemmel hallom, amint mondja: „Simon, itt van Jézus!”
Kapcsolódó bejegyzések:
KÉZ ,AMELY MEGTARTHAT /történet/
Tanulságos történet
Aki elveszítette önmagát.
TANULSÁGOS!