,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek..."

János 15,5

"Szükségünk van arra, hogy az isteni Lélek adományáért imádkozzunk, aki gyógyír bűntől sebzett szívünkre. A kinyilatkoztatás felszíni igazságait - melyek világosak és könnyen érthetőek - sokan elfogadják, gondolván, hogy ez minden, ami szükséges; de a Szentlélek, aki az elmében munkálkodik, komoly vágyat ébreszt a tévedésektől mentes igazság után.

Aki valóban vágyik arra, hogy megtudja, mi az igazság, nem részesül elutasításban; mert a szorgalmas kereső jutalma a drága igazság. Szükséges éreznünk Isten kegyelmének átalakító hatalmát, és sürgetek mindenkit, aki eddig bezárta ajtaját Isten Lelke előtt, hogy nyissa meg azt, és kérje komolyan, hogy "Maradj bennem!"

Miért nem borulunk le az isteni kegyelem trónja előtt azért imádkozva, hogy Isten Lelke töltessék ki ránk, ahogy az a tanítványokkal is történt? Az Ő jelenléte meglágyítja kemény szívünket, örömmel és vigassággal tölt be, és az áldások csatornáivá tesz bennünket. 

  Az Úr a hit gazdagságát adja minden egyes gyermekének. Ez a hit a Szentlélek elmében végzett munkájának a gyümölcse.

Ő minden szívbe beköltözik, mely befogadja Őt, figyelmeztető szavakat intéz a megátalkodottakhoz, és Jézusra, az Isten Bárányára irányítja figyelmüket, aki elvette a világ bűneit. Fényt sugároz azoknak elméjébe, akik törekednek arra, hogy együttműködjenek Istennel, alkalmassá és bölccsé teszi őket az Úr munkájának végzésére. 

  A Szentlélek sohasem hagy magára olyan lelket, aki Jézust keresi. Jézus dolgaiból vesz, és bemutatja a kereső embernek; s ha ő a szemeit Jézusra függeszti, a Szentlélek munkája nem fejeződik be addig, míg a lélek át nem alakul Ura képmására.

A Lélek kegyelmes befolyásának hatására a bűnös lelkülete és céljai megváltoznak; éhezni és szomjúhozni fogja az igazságot, és Krisztust szemlélve jelleme dicsőségről dicsőségre átváltozik, és egyre jobban és jobban fog hasonlítani Mesteréhez."

(E. G. White: Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)