„Mutasd meg nekem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.”

Zsoltárok könyve 86:11

Mit jelent Isten igazságában járni? A szó, amit a legtöbb fordítás itt „igazságnak” ad vissza nem a körülöttünk lévő valós dolgokra utal, mint valamiféle fizikai törvényekben rejlő igazság. De még csak nem is arra a Pál apostol által kidolgozott jogi „igazságra” kell gondolnunk, amiről a Római levélben beszél, miszerint Isten igaznak nyilvánít bennünket, ha elfogadjuk szeretetét.

Az itt szereplő héber szó ugyan az, amit minden imádság végén elmondunk – talán a legtöbbször úgy, hogy nem is tudatosodik a fogalom jelentése –, az „ámen”. Ez a szó a „bizonyosság” kifejezése a héber nyelvben, sőt jelenthet „bizalmat, hitet” is, de ebben az esetben én a „biztonság” szóval adnám vissza. Dávid azt kéri Istentől, vezesse azon az úton, ahol biztonságban érzi magát.

Egy több mint 70 éve élt teológus jut eszembe. Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) 1935-ben azért tért vissza hazájába, Németországba, hogy csatlakozzon a nemzetiszocialista ideológiát ellenző Hitvalló Egyház lelkészeihez. Tanított, írt és prédikált a hitleri rendszer kirekesztő politikája ellen. Tevékenysége miatt 1943-ban börtönbe csukták. Folyamatos levelezésben maradt menyasszonyával, akivel azonban soha sem kelhetett egybe. 1944 decemberében a következő – mély belső biztonságérzetről tanúskodó – verset írta neki:

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

Csak várjuk békén mindazt, ami jő.

Mert Isten őriz híven reggel, este,

Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,

És múlt napoknak terhe ránk szakad,

Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,

Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

S ha szenvedések kelyhét adod inni,

Mely színig töltött, keserű s nehéz,

Te segíts békén, hálával elvenni,

Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

És ha az úton örömöt adsz nékünk,

Ha szép napod ragyogva ránk nevet,

Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,

Hogy életünket szenteljük neked!

A csend köröttünk mélyen szerteárad.

Hadd halljuk azt a tiszta éneket,

Amely betölti rejtett, szép világod,

Hol téged dicsér minden gyermeked!

(Érdemes meghallgatni Bonhoeffer versét megzenésítve is: https://www.youtube.com/watch?v=o3S6EXKsvTY)

Bonhoeffert a háború befejezése előtt néhány héttel végezték ki (1945. április 9.). Ő azonban a halállal szemben is azt érezte, hogy Isten hűséges, „bármit hozzon is a jövő”. Ez az a biztonságérzet, amiről Dávid is beszél a 86. zsoltárban: Érezni azt, hogy akár mi is történik velünk, a Mindenható szeretete bizonyosságként, ámmenként övezi földi utunkat.

Istenünk, kérünk vezess minket ma is a te biztonságodban! Ámen!