"Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot véve, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy eképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig."

Ef 3,17-19

Mindig is érdekelt, hogy lesz egy emberből hívő ember. A Biblia szerint ez teljesen természetes folyamat, de mi magunk sokszor nem így látjuk. Azt gondoljuk, hogy ez egy bonyolult és nehéz folyamat, pedig nem az. Nagyon is egyszerű és megérthető. Lássuk hát!

1. A hit útján kezdőknek mindig szükségük van arra, hogy megerősödjenek. Ez egy benső-, lelki folyamat, ami a lélekben megy végbe. Sajnos ez nem egy olyan dolog, mint a testedzés, ahol csupán gyakorlással és a feltételek biztosításával elérhetem a célom. Mégpedig azért nem, mert a feltételeket nem tudjuk magunk megteremteni, másvalakinek kell előteremtenie azt a mi számunkra.

Ez a valaki Isten.

Ő az aki a hitfejlődésünkhöz mindenkor a megfelelő próbát hozza el számunkra. Bár belehajszolhatod magad különféle kísértésekbe, azok nem segítenek sokat. Egyedül Megváltód tudja a következő lépést. Nem tudod előre kitalálni, megfejteni, létrehozni, egyszerűen meg kell várnod, amíg Ő lép. Csak Ő tudja megadni a kellő vezetést és erőt, ezért kell a lehető legszorosabban kötődnöd hozzá. ("Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni."1Kor 10,13)

2. Úgy nevezi ezt a Biblia, hogy Krisztus hit által lakik a szívünkben. Ebben a gondolatban a hit a kapcsolat formája, míg a lakozás az állandó jelenlétre utal. "Aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van." (Zsid 11,6) A hit az elfogadása annak, hogy Isten olyan természetes számunkra, mint maga az élet. Létezése, jelenléte, folyamatos valóság, amit még nem értünk, de ott, legbelül tudjuk, hogy mégis az.

Együtt lakni pedig azzal akarunk, akihez kötődünk. Ilyenek a szüleink, a barátaink, a szerelmünk. Mivel Isten még egyik sem, olyan, mintha mindig vendégségbe jönne hozzánk. Amikor ott van, csodálatos perceket töltünk együtt, de vannak még fontosabb dolgok, amik kiszorítják Őt az életünkből. De a kapcsolat állandó és ezért folyamatosan erősödik.

3. A folyamatos erősödést két dolog segíti az Ige szerint: a szeretetben való meggyökerezés és megalapozódás. Minden jó kapcsolat egyszer csak elmélyül. Ilyen a barátság, a szerelem is. Nem tudod, hogy mikor, de valami megérint és akkor kitárod a szíved, átadod magad a másiknak, megbízol benne és sebezhetővé válsz.

A legutóbbi miatt vagyunk olyan óvatosak.

Ahogy a növény gyökere a talajon belül is a legjobb részek felé törekszik úgy törekszik az Istennel való kapcsolatunk is a pozitív tapasztalatok felé. Ott talál igazi táplálékra, édes nektárra. Ahogy a gyökerek egyre mélyebbre jutnak a talaj úgy lesz egyre jobb egyre táplálóbb, a kapcsolat biztonságban van. A szeretetre alapozás ugyan ezt fejezi ki. Minden újabb hit-téglát a megalapozott bizonyosságra kell építenünk, amit megtapasztaltunk. Ahogy a növény esetében a tápláló talaj-, és miként az épület esetében a erős alap a biztosíték a fejlődésre, úgy az Isten szeretetét bemutató Szentírás a biztosítéka a mi lelki növekedésünknek.

4. A cél, megérteni, hogy milyen jó hozzánk az Isten. Ez a megértés nem lehet felületes! A felületes kapcsolatban senki sem lesz boldog. Mivel eddigi tapasztalataink abban erősítenek bennünket, hogy megéri, nem szabad félúton megállni. Bátran mennyünk tovább, mert megéri. Bár sokszor tapasztaltuk, hogy emberi kapcsolataink olykor megváltoznak, itt nem kell erre számítanunk: "a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jak 1,17)

Merjünk hát alaposak lenni és tegyük fel a legkényesebb kérdéseinket is és ne nyugodjunk addig, míg megfelelő válaszokat kapunk!

Olyan kérdésekre gondolok mint például: - Ha Isten a szeretet, akkor miért engedi meg hogy ártatlanok szenvedjenek? - és más ezekhez hasonlók. Hiszen egy kapcsolatban nem lehetnek olyan kérdések, amire ne kérhetnénk őszinte válaszokat.

A legmegdöbbentőbb, hogy Istennek nincsenek olyan titkai előttünk, ami odáig vezethetne, hogy miatta szakítsunk, legfeljebb, még nem találtuk meg a megfelelő választ. Ilyenkor ne szégyelljünk segítséget kérni azoktól, akik előttünk járnak! Nem érteni nem gond, de nem akarni érteni, az már nagy baj! Ilyenkor azonban nem az Úrnál van a gond, hanem mi nem vagyunk teljesen őszinték.

5. Végül meg fogunk lepődni, mert meg fogjuk Ismerni Istent teljesen úgy, ahogy itt a földön megismerhető. Végül Isten válaszai minden várakozásunkat felül fogják múlni mert, "A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által" (1Kor 2,10). Aztán valami egészen meglepő történik majd, amit mi addig észre sem vettünk, de most igen: mi is megváltoztunk. Miért? Mert a Mester így találta ki, hogy mi is jó gyümölcsöt teremjünk: "Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét és ugyanarra a képre átváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint ahogyan az Úr Lelke formál." (2Kor 3,18; Ravasz L. ford.)