Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.
Egy fagyos reggelen egy katona visszafelé igyekezett a barakkjába. Ahogy terepjárójával befordult egy sarkon, észrevett egy kisfiút, aki egy zöldséges kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva.
Odabent a zöldséges éppen a dinnyéket pakolta. A éhes fiú némán bámulta, az orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste a zöldséges minden mozdulatát. A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval, megállt, és kiszállt.
-Kisfiú, szeretnél belőle? – kérdezte a katona.
-Ó, nagyon szeretnék, de nincs rá semmi pénzem, és nagyon éhes vagyok. – válaszolta a megszeppent kisfiú.
A katona bement a boltba, és megvette a legnagyobb, és legszebb dinnyét. Amint kiment egyből odaadta a kisfiúnak.
Ahogy a katona elindult a kocsija felé, érezte, hogy megrángatják a kabátját. Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan megkérdezi: -Te vagy Jézus? Az emberek megmentője?
Amikor feltétel nélkül szeretjük az embereket, akkor Jézushoz illőt teszünk. Nagyon valóságos módon bemutatjuk, hogy milyen Jézus Krisztus. Ő feltétel nélküli, agapé szeretettel szeret bennünket, ami kegyelmes, kedves és ritka. Sok embernek nehezére esik, hogy higgyen egy olyan Istenben, akit nem lát. Ezért küldte el Isten a Fiát, Jézust, és ezért hozta létre Gyülekezetét is. Mi Isten küldöttei vagyunk a világban – és amikor szolgálunk mások felé, és isteni szeretettel szeretjük őket, akkor megmutatjuk az embereknek, milyen Jézus. Segítünk nekik megérteni, hogy Jézus úgy szereti őket, ahogy mi – csak még sokkal jobban.
Valaki azt mondta: „Lehet, hogy te vagy az egyetlen Jézus valaki számára.” Ez igaz! Keresztényekként kiváltság számunkra, hogy Jézust képviselhetjük a világ felé. Vigyázzunk, hogy helyesen tegyük!
Kapcsolódó bejegyzések:
EGY KÖTEG RŐZSE /tanmese/
Fogd fel, és fogadd el
Világosság
KI A BŰNÖS ? /tanmese/