,,Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, mert elveszi az élet koszorúját, amelyet az Úr ígért az Őt szeretőknek" (Jak 1,12)

Az öreg néger rabszolgának, Samuelnek, aki az USA déli államainak egyikében élt, szerencséje volt, mert jóságos urat szolgálhatott. Ura szeretettel ,,Sam"-nek szólította, és teljes bizalommal volt iránta. Csak egy dologban volt Sam mindig nagyon szomorú, és ezért minden nap imádkozott. Ura minden jósága ellenére sem volt Isten gyermeke, nem tért meg, és ezért elveszett ember volt.

Mivel Samnek jó néhány kísértést kellett kiállnia, ura ugratta őt, és ezt mondta: ,,Hogy van az, Sam, hogy neked, mint hívőnek, olyan sok kísértést kell elviselned az ördögtől, engem pedig nyugton hagy a Sátán? Hiszen én hitetlen vagyok, engem még inkább kellene kínoznia az ördögnek!"

Hosszú ideig nem tudott erre Sam választ adni, és ura újra és újra ugratta őt emiatt - míg a hívő rabszolga egyik napon megtalálta a választ.

Ez pedig így történt:

Az ura elment vele vadkacsa-vadászatra. Amikor a nádasból egy sereg vadkacsa felriadva a levegőbe emelkedett, ura villámgyorsan lőtt, eltalált két kacsát, és ezt mondta rabszolgájának: ,,Sam, először halászd ki a megsebesített kacsát a vízből, az még verdes; azután hozd a lelőtt kacsát, az azonnal megdöglött." Ebben a pillanatban Samuelnek mintha villám járta volna át a szívét, felismerte a lelki helyzetet, amelyben volt, és ezt mondta urának: ,,Látod, uram, mi ketten olyanok vagyunk, mint ez a két kacsa. Az egyik kacsa azonnal halott volt, azt kellett utoljára hozni, mert az teljesen biztosan a tiéd. A másik kacsa azonban csak megsebesült, abban még volt élet, az még elrepülhetett volna, ezért azt kellett elhoznom először. Így jár el az ördög is mindkettőnkkel: Te halott vagy a bűnben és vétekben, te egészen biztosan az ördögé vagy, téged hoz el utoljára. Bennem azonban lelki élet van Istentől, én újjászülettem, megszabadultam a sötétség hatalmából (Kol 1,13), elszaladtam az ördög elől, mert a bűn láncait letörte bennem Jézus Krisztus megváltói munkája - ezért kínoz annyira az ördög, engem akar először elhozni, és megpróbál engem visszarántani, ami azonban nem fog neki sikerülni, mert én a Győztes oldalán állok. Harcolok mindeme kísértés ellen, és az ellenségnek meg kell hátrálnia előttem."

Ura szóhoz sem tudott jutni hűséges szolgájának, Samnek bölcsessége és meglátása hallatán. Csodálkozva nézett rá, és nem talált választ. Az Ige szíven találta őt, nagyon elgondolkodott, és elkezdte Istent keresni.

Ennél az élménynél hirtelen világossá kellene válnia számunkra, hogy Isten újjászületett és véren megváltott gyermekeiként miért szembesülünk olyan gyakran kísértésekkel! Vajon nem ez-e a központi válasz minden kérdésre, bajra, gondra és kísértésre, amelyeket el kell viselnünk? Hiszen az imádkozó Aszáf már a 73. zsoltárban felteszi a kérdést, hogy miért van olyan jó dolguk az istenteleneknek a földön, a hívőknek ezzel szemben pedig olyan sokat kell szenvedniük.

Az amerikai öreg néger rabszolga, Sam tapasztalata a válasz minden kísértésünkre és bajunkra, amit el kell viselnünk. Nem szabad sem elfáradnunk, sem elfásulnunk, nem szabad sem elcsüggednünk, sem kétségeskednünk, és nem szabad erre a bűnös világra sandítanunk, amelynek állítólag olyan jó dolga van. A bűnös emberiség a bűne és a megtérés elutasítása miatt teljesen az ördög kezében van, biztosan az övé, őket hozza el utoljára. Mi azonban Jézus vérén megváltottak vagyunk, bennünket akar az ellenség először visszarángatni, bennünket akar újra belevonni a régi bűnös életbe, bennünket akar kísértésekkel felőrölni. Erre azonban a Sátán nem képes, mert ő teljesen legyőzött ellenség, és az Úr Jézus Krisztus révén nekünk hatalmunk van az ellenség minden ereje felett (Lk 10,19; Zsolt 91,13). Mi a Golgota győzelmének talaján állunk, és ezért tudunk legyőzni minden kísértést.

Joachim Langhammer