Andrew már órák óta utazott az észak-kanadai erdőkön át, és már nagyon fáradt volt, mikor meglátta a kis fából épített hotelt. Lenyűgözőnek találta a kilométerről kilométerre az erdőn át vezető utat. Célja egy messzebb északra fekvő település, ahol prédikálnia kellett. Így most örült a nyugodt estének.

De másképp alakult. Alig ért a regisztrációhoz, már kitárt karokkal sietett elé a hotel tulajdonosa: ,,Jackson atya!" - mondta örömmel - ,,Megtudtam a településen, hogy ma itt fog átutazni. Örülök, hogy itt van. Jöjjön, mindenképp meg kell innia velünk egy kávét!"

Egy ilyen szívélyes meghívást Andrew nem tudott visszautasítani. És amikor kicsit később a hotel-tulajdonos mellett ült, hallotta a történetét. Ő és a felesége keresztények voltak, akik túl eleső helyen éltek, ezért nem tudtak rendszeresen istentiszteletre járni. Most nagyon örültek, hogy egy lelkész érkezett hozzájuk. A vacsora közben megemlítette Andrew, hogy másnap nem kell nagyon korán tovább utaznia. Ekkor a hotel-tulajdonos azt javasolta, hogy akkor igazán tarthatna nekik reggel egy ige liturgiát, ahová meghívnák a hotel vendégeit is.

,,Ezt szívesen megteszem," - mondta Andrew - ,,de nagyon örülnék, ha a hotel alkalmazottai is eljönnének. Amikor felvittem a csomagot a szobámba, elmentem egy nő mellett, aki az ablakot pucolta és nagyon szomorúnak nézett ki. Amikor köszöntem neki, elfordította az arcát. És én nem tudom elfelejteni a fájdalmat, amit a szemében láttam."

,,Á, ő!" - mondta a hotel-tulajdonos elgondolkodva - ,,Ő egy született indián, és sok szörnyű dolgot tapasztalt már meg élete során. Csak sajnálatból nem mondtam fel neki. Teljesen elveszítette a munka kedvét. Nem hiszem, hogy megtehetem a vendégeimmel, hogy jelen legyen az istentiszteleten. Teljesen elhanyagolja a külsejét..."

,,Nem ülhet legalább az ajtónál, ha akar?" - kérdezte Andrew - ,,Nagyon szeretném, ha ott lenne."

Következő nap reggeli után a vendégek nagyon meg voltak lepődve, amikor másnap reggel bejelentették, hogy lesz egy rövid istentisztelet. A legtöbben nagyon örültek, mivel a sok utazás közben ritkán jutottak el istentiszteletre. Udvariasan hallgatták a lelkész szavait, és a végén néhányan meg is köszönték, hogy istentiszteletet tartott. Csak egyvalaki maradt ott, hogy valamit kérdezzen a lelkésztől, és ő volt a szomorú tekintetű nő, aki észrevétlenül az ajtó mellett ült. ,,Lelkész úr," - suttogta - ,,ezt így még soha nem hallottam. Meg tudna nekem tanítani egy rövid imádságot? Tudja, nem vagyok nagyon okos, de szívesen imádkoznék."

,,Természetesen" - válaszolt Andrew barátságosan - ,,megtanítok önnek egy imát. Egy héten át, míg visszajövök minden egyes nap el kell mondania. Akkor szeretnék ismét beszélni Önnel."

,,Egy nagyon rövid imát, atya. Nem vagyok okos, nem tudok sok mindent megjegyezni. Nagyon rövidnek kell lennie."

,,nagyon rövid - csak öt szó, egy szó mind az öt ujjára az egyik kezéről. Hogy ne felejtse el, mondja utánam ... egy szó minden egyes ujjra ... ,,Mutasd meg nekem, milyen vagyok.""

Nem sokkal később a lelkész folytatta útját, de egy héttel később visszatért. Miután köszöntötte a hotel tulajdonosát, érdeklődni kezdett a takarító nő iránt.

A tulajdonos sóhajtott: ,,Szemmel láthatóan sokkal rosszabbul van, mint korábban. Állandóan sír. Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek elbocsátani. Már a többiek sem tudnak rendesen dolgozni tőle."

A lelkész megkereste, és munka közben találta.

,,Na" - mondta - ,,itt vagyok ismét. Gondolt az imára? És imádkozta minden nap?"

Az asszony szeméből azonnal kitörtek a könnyek, és kezét csavarta.

,,minden nap elmondtam" - suttogta - ,,és minden nap rosszabb lett. Minden nap egyre több igazságtalanság jut eszembe, amiket elkövettem. Így minden nap egyre nehezebb lett a szívem. Mit tehetek most?"

,,Ezt elmondhatom Önnek. A következőkben fejezze be ennek az imát. Egy új imát fogok Önnek megtanítani."

,,Egy nagyon rövidet. Ne felejtse el, hogy én egy egyszerű nő vagyok. Nem jó az emlékező képességem."

,, Egy egészen rövid. Megint csak öt szót, mint a múltkor. Egy szó a keze minden ujjára ... Mondja utánam ... ,,Mutasd meg nekem, milyen vagy!"

,,És mennyi ideig kell ezt az imát mondanom?"

,,Ezt egész élete során mondhatja."

Néhány évvel később Andrew Jackson ismét meglátogatta ezt a kerületet. Egy új templomban kellett prédikáljon, Az egész környékről eljöttek az emberek. Andrew egészen meghatódott a fiatal társaság sugárzó arcán és vidám énekükön. Amikor ezt elmesélte a helyi lelkésznek, az elmondta, hogy milyen hálás ezért egy fiatal házaspárnak, akik nagyon sokat segítenek neki. Tulajdonképpen a legtöbb fiatalt is ők hívták meg a plébániára. Az asszony úgy foglalkozik a közösségben a gyermekekkel, mintha a saját gyermekei lennének. És ez egy különleges történet, mert az asszony egy született indián, és egy nagyon egyszerű asszony..."

,,Szívesen beszélnék vele egyszer." - vágott közbe Andrew. Egy sötét hajú, csinos, jól öltözött asszonyt vezettek oda hozzá. Sugárzott az arca, és azonnal kezet nyújtott Andrewnak. ,,Emlékszik még rám?" - kérdezte. Amikor látta az arcán a kételyt, nevetve így folytatta: ,,Szinte gondoltam, hogy nem fog felismerni! De biztosan emlékszik még az imára: egy szó minden ujjamra."

Ekkor eltűntek Andrew kételyei, de az asszony azonnal folytatta: ,,Amióta elment minden nap imádkozom ezt az imát. ... Jézus megmutatta nekem, ki ő és milyen ő. Napról napra megtanulom egyre jobban szeretni. Igen, lelkész Úr, ezt az imát fogom imádkozni, amíg személyesen nem találkozok vele.

Ez a nő látott, és nemcsak megvallotta a bűneit, hanem el is fordult bűneitől, és Jézus felé fordult. Mivel tudta, hogy Jézus megbocsátotta neki minden bűnét, el tudta hagyni a régi, szomorú életét, és új életet tudott kezdeni, amelyik tele volt örömmel, mert most már képes volt előre nézni, tudta, hogy Isten előkészítette neki az üdvösséget, és nem kell a múlt problémáival foglalkoznia.

Forrás:www.szatmariegyhazmegye.ro