„Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem?”

118. Zsoltár 6. vers

Még egyetemre jártam, mikor testközelből találkoztam ennek az Igének valóságával. Ekkor gondolkodtam el igazán a félelem fogalmáról is.

Hogy vidékről az első órára beérjek, szükséges volt a legkorábbi vonattal 4 óra körül indulni. Bizony nem volt kellemes érzés az éjszaka derekán ébredni majd félálomban kimenni az állomásra. No persze a több órás zötyögés ismét álomba ringatott. 

Egy ilyen hajnalon éppen felszálltam a Pestre induló szerelvényre. Nem lepett meg, hogy teljesen üres volt a kocsi, de nem sokáig. Az első állomáson felszállt egy elég rossz arcú, középkorú férfi.

Bár rengeteg hely volt, mégis velem szemben ült le. Majd megkérdezte meddig megyek. Mivel aludni akartam, szűkszavúan és egykedvűen vágtam oda: Pestig. Erre azt mondta, ő is Pestre megy, mert most szabadult a börtönből, ahol több évet húzott le emberölésért, pedig csak baleset volt az egész…

Talán mondanom sem kell, azonnal felébredtem, a táskámat még szorosabban fogtam az ölemben, és azon gondolkodtam mit mondjak, és mit tegyek.

Ekkor juttatta Isten eszembe Jézus szavait; „És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” (Máté 10:28) Ez az ember megfoszthat ugyan vagyontárgyaimtól, esetleg életemtől, de az üdvösségemet nem veheti el.

Ennek tudatában, a magabiztosság látszatát keltve elnézést kértem tőle; hogy nincs kedvem társalogni, fáradt vagyok és aludni szeretnék, majd lehunytam a szemem. A férfi megértő volt. Egy kicsit még maradt, aztán néhány perc múlva hallottam, hogy feláll és egy másik kocsiba megy.

Hogy ezután féltem-e? Igen, féltem, a félelem pozitív értelmében. Ahogy Isten belénk programozta, hogy féljünk a veszélytől, viszolyogjunk a rossztól, az erőszaktól. Viszont Jézus szeretete, amitől semmi és senki nem foszthat meg elűzött minden más félelmet szívemből:

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:38-39)