Az 1800-as években egy angol Kaliforniába utazott aranyat keresni. 

Miután több hónapig kutatott arany után, nagyon megszedte magát. Hazafelé vezető útján megállt New Orleans-ban. 

Nem sokkal odaérkezése után egy csődülethez ért, ahol az emberek mind ugyanabba az irányba néztek. Ahogy közeledett az összesereglett tömeghez, rájött, hogy egy rabszolga-árverésre gyűltek össze. Angliában már több éve betiltották a rabszolgatartást, így a fiatalembert odahajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze, hogyan kerül valaki másnak a tulajdonába. Éppen azt hallotta, hogy ,,eladva!", amikor a tömeghez csatlakozott. Egy középkorú fekete férfit vittek el. 

Következőnek egy szép fiatal fekete lányt taszigáltak az emelvényre, és körbe kellett járnia, hogy mindenki láthassa. A bányász durva vicceket hallott, és olyan megjegyzéseket, amelyek a körülötte állók gonosz szándékairól tanúskodtak. Férfiak nevetgéltek, miközben tekintetük továbbra is az új ,,árucikkre" szegeződött. 

Kezdődött a licit.

Egy pillanat alatt meghaladta azt, amit a legtöbb rabszolgatartó fizetett volna egy fekete lányért. Ahogy tovább emelkedett a licit, nyilvánvaló volt, hogy két férfi akarta őt. Az alkudozás közben röhögve beszéltek arról, mit fognak vele csinálni, és miről marad le a másik. A bányász csendesen állt, de belül egyre inkább elöntötte a harag. Végül az egyik férfi akkora árat ajánlott, amit a másik már nem tudott megadni. A lány letekintett. A kikiáltó hangja harsant fel: ,,Először, másodszor..."

Még mielőtt a végszó elhangzott volna, a bányász pontosan a kétszeresét kiáltotta oda az előbbi ajánlatnak. Olyan összeg volt ez, ami felülmúlta bármelyik ember értékét. A tömeg felröhögött, azt gondolva, hogy a bányász viccel, és csak azért mondta ezt, mert szeretné, ha az övé lehetne a lány. Az árverező intett a bányásznak, hogy lépjen előre, és mutassa meg a pénzét. A bányász kinyitotta az arannyal teli erszényt, amit az útra vitt magával. A kikiáltó hitetlenkedve csóválta a fejét, miközben odaintette a lányt. 

A lány lement az emelvényről a lépcsőkön, egészen addig, míg szemtől szemben nem állt a bányásszal. Akkor szembeköpte, és fogait összeszorítva azt mondta: ,,Gyűlölöm!" A bányász szó nélkül letörölte az arcát, kifizette az árverezőt, kézen fogta a lányt, és otthagyta a még mindig nevetgélő tömeget. 

Úgy tűnt, hogy keres valamit, ahogy az egyik utcán felmentek, a másikon meg visszajöttek. Végül megállt valamilyen bolt előtt, bár a rabszolgalány nem tudta, milyen bolt lehetett. Ő kint várakozott, mialatt a piszkos arcú bányász bement, és egy idősebb férfival kezdett beszélgetni. A lány nem tudott rájönni, miről beszélnek. Egyszerre csak felemelték a hangjukat, és a lány hallotta, amint a boltos azt mondja: - De ez a törvény! Ez a törvény! 

Ahogy belesett, azt látta, hogy a bányász előhúzza az erszényét, és a maradék aranyat az asztalra önti. 

A boltosnak undor látszott az arcán, miközben elvette az aranyat, és bement egy hátsó helyiségbe. Egy darab papírral jött ki onnan, amit ő is, meg a bányász is aláírt. 

A fiatal lány másfelé nézett, amikor a bányász kilépett ajtón. Ő pedig kezét kinyújtva így szólt a lányhoz:

Itt van a felszabadító leveled. Szabad vagy!

A lány fel sem nézett. 

A bányász ismét próbálkozott:

Tessék, ez az irat szabadnak nyilvánít téged. Vedd el!

Gyűlölöm magát! - válaszolta a lány, még mindig lesütött szemmel. - Miért űz gúnyt belőlem?

Szó sincs róla. Figyelj csak! - kérlelte - Ez itt a felszabadító leveled. Szabad ember vagy. 

A lány ránézett a papírra, majd a bányászra, aztán ismét a papírra:

Hiszen csak most vásárolt meg engem... és most szabadon enged?

Ezért vásároltalak meg. Azért vettelek meg, hogy felszabadítsalak. 

A szép fiatal lány térdre esett a bányász előtt, miközben könnyek patakzottak az arcán. 

Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! - mondta újra meg újra. 

A bányász nem szólt semmit. 

A lány megragadta a bányász sáros csizmáját, felnézett rá, és ezt mondta:

Én semmi mást nem akarok, csak önt szolgálni - mivel azért vásárolt meg engem, hogy felszabadítson!

Alkalmazás: _______________________________________________________________

Valamikor mi is mindannyian a bűn és a halál rabszolgái voltunk. De Krisztus azért jött, hogy megváltson bennünket - hogy fizessen a mi szabadságunkért. Saját vérével vásárolt meg minket, hogy szabadok lehessünk. ,,Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén" (1Pét 1,18-19).

Wayne Rice