„Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.”
Ézsaiás 35:3
Ez a feladatunk és kiváltságunk egymás életében. Így tudjuk kifejezni Isten iránt a hálánkat és szeretetünket életünkért és mindazért, amit értünk tett és tesz (vö. 1János 3:16, 4:9-12).
Mindannyian hatunk a környezetünkre, a befolyás pedig hatalom, akár jóra, akár rosszra használjuk azt. Miért ne élhetnénk akkor jól ma ezzel a hatalmunkkal?
Viselkedésünkkel, előhozhatjuk a másik emberből a legjobbat, de a legrosszabbat is. Szavaink lehetnek vigasztalóak, és megerősítőek, de kihívóak, harciasságra ingerlőek vagy csüggesztőek is. Megerősíthetjük a körülöttünk élők kezét a jó cselekvésében, hogy kitartóak legyen.
Erősíthetjük egymást az Isten iránti bizalomban és annak gyakorlásában, átélésében is. A hit az a kéz, amellyel megragadjuk Istent, ami által kapaszkodunk belé a nehézségek idején. Ha pedig elhúzódik a próba és már leengednénk a „felemelt kezeket” (vö. 1Timótheus 2.8), milyen jól esik, ha valaki kifejezi együttérzését, csendben, tapintatosan mellénk áll és imádkozik velünk és értünk, és Isten ígéreteire emlékeztetve megerősít minket. Milyen sokat jelenthet, hogyha valaki belénk karol, amikor a fáradtságtól már csak tántorogni tudunk, és segít egyenesen járni, egyenesen gondolkodni, hogyha megerősíti elbizonytalanodó értékítéletünket!
Mondd, te ki leszel ma a melletted levő életében? Az aki elcsüggeszt, vagy az, aki felemel?
Legyen áldott a napod!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE