-Miatyánk, aki a mennyekben vagy..

-Igen?

-Ne szakíts félbe, imádkozom!

-De – ENGEM szólítottál!

-Téged szólítottalak? Én ugyan nem.Én csak imádkozom.

-Miatyánk aki a mennyekben vagy..

-Na, már megint!

-Mit megint?

-ENGEM szólítottál.  Azt mondtad. „Miatyánk aki a mennyekben vagy”. Nos, itt vagyok. Mit szeretnél?

-Ó, én igazán nem akartam semmit. Tudod, egyszerűen csak elmondtam a napi imámat. Mindig elmondom a Miatyánkot. Megnyugtat, hogy megteszem, amit a szüleim szeretnének.

-Ja, értem. Folytasd.

-Rendben.

-Szenteltessék meg a te neved.

-Itt álljunk meg egy pillanatra. Mit jelent ez szerinted?

-Micsoda?

-Az, hogy „Szenteltessék meg a te neved”?

-Azt jelenti, azt jelenti… igazán sajnálom, nem tudom mit jelent.Honnan a csudából tudhatnám? Ez egyszerűen az imádság része. Miért, szerinted mit jelent?

-Azt jelenti megbecsült. Szent. Csodálatos.

-Nahát, így tényleg több értelme van. Eddig soha nem gondolkoztam azon, mit is jelent ez. Köszönöm!

Szóval…

-Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy itt a   földön is. 

-Tényleg így gondolod?

-Persze, miért ne?

-Mégis mit gondolsz erről?

-Mit? Igazából azt hiszem, semmit.  Úgy gondolom, hogy szép dolog lenne, ha itt lenn is mindent te irányítanál, úgy mint odafenn. Mint tudod, idelenn elég nagy a zűrzavar.

-Igen, tudom. De a te életedet én irányítom?

-Persze, járok templomba, ..időnként.

-Értem. De én nem ezt kérdeztem tőled. Úgy tűnik, akad néhány problémád. Mi a helyzet a szüleid tiszteletével?  És miféle filmeket nézel?

-De ez igazságtalanság! Nem vagyok rosszabb, mint a többi templomba járó ember! Nekem ez a hibám, nekik más!

-Már megbocsáss! .. Azt gondoltam, hogy azért imádkozol, hogy legyen meg az Én akaratom. Ha ez valaha is megtörténik, azoknál fog először megtörténni, akik ezt igazán kérik.

 -Na jó. Azt hiszem, tényleg van néhány dolog, amitől tényleg jó lenne megszabadulni. Eddig nem sokat gondolkoztam ezen. Tudod szeretnék úgy igazán szabad lenni.

-Hát ez nagyszerű! Máris egész messzire jutottunk! Ezután együtt fogunk munkálkodni – Te és ÉN.  Nagyon büszke vagyok rád!

-Nézd, Uram! Ha nem bánod, én mára be is fejezném. Így is sokkal hosszabbra nyúlt, mint amilyen lenni szokott.

-Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és…

-Tudtad, hogy én vagyok az a kenyér, akire igazán szükséged van?

 -Hé, várj egy percet! Mi ez az egész? Békésen végzem a vallásos kötelességem, és egyszer csak betörsz hozzám, és emlékeztetsz engem minden hiányosságomra!

-Imádkozni veszélyes dolog. Előfordul, hogy az ember megkapja, amit kér.  Emlékezz! Te hívtál engem – és én itt vagyok.  Folytasd az imádkozást. (Szünet…) Na, rajta!

(Szünet…)

-Félek...

-Félsz? Mitől? (Szünet…)  

-Tudom mit fogsz mondani.

-Ne félj ! Csak próbáljuk ki.

-Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

-Mi a helyzet Annával?

-Látod? Tudtam! Tudtam, hogy meg fogod említeni őt! De miért  Uram! Összevissza hazudozott rólam. A pénzt sem fizette vissza soha, amivel tartozik nekem. Megesküdtem, hogy kiegyenlítem vele a számlát!

-De! Az imádságod! – Akkor mi van az imádságoddal?

-Én – nem úgy értettem!

-Végre! Legalább őszinte vagy!  Elég nagy teher cipelni ezt a sok keserűséget és neheztelést, ugye?

-Igen, de jobban fogom érezni magam, ha behajtom a tartozást! Öregem, hidd el, van egy pár tervem! Majd azt kívánja, bárcsak meg sem született volna!!

-Nem, nem fogod magad jobban érezni. Csak rosszabbul. A bosszú nem édes.Tudom hogy  boldogtalan vagy. 

– Nos, ezen tudok változtatni.

-Te? Hogyan?

-Bocsáss meg Annának. és ÉN is  megbocsátok neked. A gyűlölet meg a bűn Anna problémái lesznek – nem a tieid. Te a magad részéről lerendezted a dolgokat.

-Tudod mit? Igazad van! Mint mindig. És sokkal fontosabb, hogy neked engedelmeskedjek, mint az, hogy bosszút álljak… (sóhaj). Rendben… rendben… megbocsátok neki…..--….

-Jól van! Nagyszerű! Hogy érzed magad?

-Hmm. Nos, nem túl rosszul. Egyáltalán nem érzem magam rosszul! Valójában kimondottan jól érzem magam! Azt hiszem, ma nyugodtan fogok aludni. Mostanában ez úgyse nagyon sikerült.

-Igen, tudom. De még nem végeztél az imádságoddal. Folytasd.

-Ó, persze.

-És ne vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

-Jó!  Ezt fogom tenni. Csak ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy kísértésbe essél!

-Ezt meg hogy érted?

-Tudod, hogy értem.

-Igen. Persze, hogy tudom.

-Jó. Folytasd. Fejezd be az imádságodat!

-Mert Tiéd az ország,  a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

-Tudod mi hozna nekem dicsőséget – mi tenne igazán boldoggá?

-Nem, de szeretném tudni. Szeretnék örömöt szerezni neked. Annyi zűrt csináltam már. Most igazán követni akarlak. Most már megértettem, hogy ez milyen nagyszerű lenne. Így hát kérlek, mondd meg… Hogy okozzak Neked örömet?

-Most éppen azt tetted.