Az igazi nagyböjti szent időnek nem az a célja, hogy magamat gyötörjem, a saját gyengeségeim miatt keseregjek vagy magamba roskadjak. A bűnbánatban, ha csak saját magammal maradok, akkor elég rossz társaságban fogok lenni. Az igazi nagyböjt célja az, hogy elinduljunk a tékozló fiú útján. Vele együtt mondjuk ki: „Felkelek, és Atyámhoz megyek!” Ő a jó társaság, akire vágyik a lelkünk.

   Legyen a nagyböjti szent időben Kis Szent Teréz a lelkivezetőnk, aki a következő szép tanítással szól hozzánk: „Ha szent akarsz lenni, könnyű lesz az neked, csak egy célod legyen: Jézusnak örömet szerezni!”

   Határozzuk el most, a nagyböjt elején, hogy naponta legalább három olyan dolgot teszünk, ami a mi drága Jézusunknak örömet szerez. Hiszem, hogy minden szeretetből véghezvitt tett, jó cselekedet, irgalmasság olyan, mint egy csodaszép virág, melyet az értünk kereszthalált vállalt Megváltónknak ajándékozhatunk. Ne legyen üres a két kezünk, teremjük a megtérés szép gyümölcseit. Naponta újból is újból szép ajándékokkal keressük fel Istenünket!

   A nagyböjti elcsendesedést az is segíti, ha felállunk és kimegyünk, hogy szépen rendbe szedjük a kertünket. Mikor gondoskodó szeretettel megnyesünk egy gyümölcsfát, mikor átgondolva szépítjük a bokrokat, cserjéket, akkor bennünk is megfogalmazódik a gondolat, hogy vajon a saját életünkből mit kell lemetszeni, visszavágni.

   Egy szőlőtőkén nem az a cél, hogy minél több vessző maradjon, hanem az, hogy csak annyi gyümölcsöt ígérő vessző legyen, amennyit a tőke szépen hordozni is képes, melyen az ősz során jó minőségű fürtöt érlelhet. A legtöbb embernek az a gondja, hogy belekezd ebbe is, abba is, mindenütt vesszők, melyek csak a be nem érett gyümölcsökről prófétálnak. Nagyböjt kérdése: mi az én dolgom ezen a földön? Mit vár el tőlem az élő Isten, és mi az, amit – még ha fáj is – egy bátor metszéssel le kellene vágnom magamról?

   Nagy kérdések? Egy dolog biztos, a kertem akkor lesz szép, egészséges, sok gyümölcstől roskadó, ha meg tudom, meg merem nyesni az ágakat. Szeretettel imádkozom, hogy jó döntéseket tudjunk hozni, hogy majd életünk végén sok- sok gyümölcstől roskadozva állhassunk teremtő Istenünk elé.