Az igazi nagyböjti szent időnek nem az a célja, hogy magamat gyötörjem, a saját gyengeségeim miatt keseregjek vagy magamba roskadjak. A bűnbánatban, ha csak saját magammal maradok, akkor elég rossz társaságban fogok lenni. Az igazi nagyböjt célja az, hogy elinduljunk a tékozló fiú útján. Vele együtt mondjuk ki: „Felkelek, és Atyámhoz megyek!” Ő a jó társaság, akire vágyik a lelkünk.

   Legyen a nagyböjti szent időben Kis Szent Teréz a lelkivezetőnk, aki a következő szép tanítással szól hozzánk: „Ha szent akarsz lenni, könnyű lesz az neked, csak egy célod legyen: Jézusnak örömet szerezni!”

   Határozzuk el most, a nagyböjt elején, hogy naponta legalább három olyan dolgot teszünk, ami a mi drága Jézusunknak örömet szerez.

A történet, amit most elmesélek, az én szívemet reménnyel, bizalommal, hittel töltötte el. Egy nagyon eldugott székelyföldi tanyáról került hozzánk négy, öt-tíz év közötti gyermek.

Nagyon hamar beilleszkedtek, és egyetlen zokszót sem hallottam tőlük a hosszú tanév alatt. Furdalt a kíváncsiság, hogy mi van a gyermekek szüleivel, hisz tudtam, hogy apjuk, anyjuk él, ezért a nyári vakáció első napjaiban elindultam velük, hogy felfedezzem a családot.

AJÁNDÉK:

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. 

Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. 

Ő, önmaga akart lenni az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyilvánulása. 

Reformjához nem hozott égi kincseket.

Kérdéseinkre a válasz bennünk feszül. Isten mindannyiunkat a saját képére, hasonlatosságára teremtette. 

Mi is üres kézzel jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék, simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út, mely tovább vezet.

'Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit csinálok, nem az enyém, hanem az élő Istené. A gyermekekért, kiket nevelek, Jézus Krisztus meghalt a keresztfán.

Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni őket.

Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. Életednek óriási ára volt. 

Isten jobban akarja azt, hogy mi külön és együtt is fejlődjünk, szépek, nagyszerűek legyünk, mind amennyire mi bármikor is akarhatnánk.

Isten számára mi fontosabbak vagyunk.

A gonosz szeretne lelkünkbe furakodni és elvenni tőlünk a reményt. Szeretné elhitetni velünk, hogy nincs jövő, hogy létünk elérte a korlátokat, a plafont, és most már innen a civilizációnk hullámcsúcsáról csak a mélybe zuhanhatunk. Hihetetlen komor színekkel, sok logikával dolgozik: Ember, az ami rád vár, csak vergődés és szenvedés! Látod a lepusztult, szemét hegyektől árnyékos kihaló világban mindent elrontottál, nincs tovább. Nemcsak mint ember, hanem mint nemzet is, és mint az emberiség is, végnapjaidat éled, éld ki hát magadat részeg tivornyádban.

Él az Isten!

1981-ben voltam utoljára kórházban sárgasággal, a csíksomlyói fertőzőn! Előtte a bukaresti katonai kórházban kezeltek közel két hétig! Letelt a 18 hónap, véget ért a bakaság, leszereltem, szédelegve hazautaztam Csíkszeredába, ahol nemsokára újból besárgultam! Befektettek egy nagy kórterembe, hol mindenki nagyon beteg volt! Ott, a kiszolgáltatottság földjén tanultam meg tisztelni az orvosokat, bízni bennük és az általuk gyógyító Teremtőben!

A bizonytalanság, a holnap beláthatóságának a hiánya az embert nyitottá teszi.

Egy vadász ismerősömmel beszéltem, ő mondta, hogy húsz őzike közül egy-kettő éri meg a felnőtt kort, a többi elveszik, elpusztul.

 Az őzek számára a fürgeség, az életrevalóság, az elevenség, a figyelmesség nagyon fontos, másképp a ragadozók zsákmánya lesz.

 Azt gondolom, hogy ami az őz számára a gyorsaság, az az ember számára a szeretet. A családjaink, közösségeink, népünk fennmaradásának legfontosabb feltétele az, hogy szeretet legyen köztünk, szolidaritás, összetartozás, bizalom.

Gyermekeinket tanító kedves Tanárok!

Ma az egyik lányunk sírva átadott egy levelet. Elolvastam és arra gondoltam, hogy megosztom veletek. Ez a kislány nagyon aranyos, okos gyermek, szeretetreméltó, három éves korától neveljük, de ma sok – sok rossz jegyet kapott szinte mindenből, és bár még csak ötödikes, a nyakamba borulva zokogva mondta, hogy el akar menni világgá, ő többet iskolába nem fog menni!

Mi papok, a templomainkban keservesen tanulunk egy nagyon fontos leckét!

'Amikor a farizeusok és az írástudók amiatt zúgolódtak, hogy Jézus a bűnösökkel szóba áll és a házukba megy, Ő azt mondta nekik: 'Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.' [Lk 5,31]

Jézus nem hátrált meg senki elől.

Számára nincsenek végérvényesen zsákutcába szorult életek. Odamegy a gadaraiak vidékén élő, ördögtől megszállott emberhez is, aki csalódott mindenben és mindenkiben, haragszik a világra, kővel dobálja az arra járókat, és csúfokat kiabál nekik, sőt saját magát sem tartja semmire, hisz a fejét próbálja szétverni a köveken.

Böjte Csaba levele a koronavírushoz!

Kedves Koronavírus!

Hadd kezdjem azzal, hogy nem vagy valami népszerű a világban... De tudom, nem is azért jöttél, hogy rajongókat és lájkokat gyűjts. Mert az nem sok lenne. Inkább más a célod, talán valamiféle figyelmeztetés.

Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon vásárolunk. Sőt, a vásárlás komplett hétvégi programmá nőtte ki magát.

Ezekben a krízises időkben mindenki úgy szól, mintha végrendelkezne, mintha utolsó mondatait intézné a szeretteihez! Nem tudjuk mit hoz a holnap? Amennyiben búcsúznom kellene, - gyermekeinkre, barátainkra, végrendeletként, mindabból a sok szép dologból, örömből, bölcsességből mit e földön találtam, láttam - ha egyetlen dolgot szabadna kiválasztani, akkor gondolkodás nélkül a mi Urunk Jézus Krisztus főparancsát nevezném meg, adnám át nagy szeretettel szeretteimnek: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!

Ha az ideális állapotot szeretnénk elérni, biztosan mondhatjuk, hogy az emberiség még nem ért célba. Isten országának eljöveteléért imádkozunk mindennap az Úr imájában, a Miatyánkban.'

'Hiszem, hogy a mainál sokkal szebbé lehet a világunkat tenni, még sok probléma, szenvedés van, amelyet meg kell szüntetni, hatalmas kapuk előtt állunk, mernünk kellene döngetnünk, feltárnunk azokat.

Történelmi szemlélet szükséges, hogy azt is lássuk, honnan jöttünk: milyen óriási távot tett meg az ember ezen a földön.

A mi Urunk Jézus Krisztus jó nyugodtan üldögélhetett volna a Mennyei Atya jobbján, hogy onnan kommentálja a földi eseményeket, de ő nem ezt a kényelmes utat választotta, hanem eljött közénk, vállalta az emberi létet, annak minden gondjával, nehézségével, örömével.

Bátran a földi pályára lépett!

Gyerekkoromban emlékszem, ha egy-egy hoki meccs előtt a nagyfiúk azt mondták, hogy te nem játszhatsz, csak ülj a kispadon, akkor mi végtelenül szomorúak, elkeseredettek voltunk.

Nem azt mondta Jézus Krisztus, hogy ítéld el a világot teljes szíveddel, nem arra biztat, hogy a rosszat kövezd meg, hogy nyafogj, hogy siránkozz a világ gondján-baján, hanem hogy szeress tiszta szívből, jóságosan. Gyerekek között élek, akik nem mind aranyosak, hanem vannak köztük ilyenek is, olyanok is.

Nagyon sok az utcagyerek, akik sok sebbel, fájdalommal érkeznek hozzánk. Hadd idézzek fel egy esetet, amelyben megtapasztaltam a szeretet átütő erejét. 

Lacika házasságon kívül született, fiatal lány édesanyja otthagyta őt a nagymamánál.