A történet, amit most elmesélek, az én szívemet reménnyel, bizalommal, hittel töltötte el. Egy nagyon eldugott székelyföldi tanyáról került hozzánk négy, öt-tíz év közötti gyermek.

Nagyon hamar beilleszkedtek, és egyetlen zokszót sem hallottam tőlük a hosszú tanév alatt. Furdalt a kíváncsiság, hogy mi van a gyermekek szüleivel, hisz tudtam, hogy apjuk, anyjuk él, ezért a nyári vakáció első napjaiban elindultam velük, hogy felfedezzem a családot.

Expedíció lett a családlátogatásból, mert kiderült, hogy bár száraz az idő, még kisbusszal sem lehet megközelíteni a csodaszép gyergyói tájban megbúvó, húsz- huszonöt családi házból álló tanyát, annyira rosszak az utak. Majd az is kiderült, hogy ezekhez az emberekhez még nem jutott el a villanyáram és mindaz, ami nekünk a XXI. századot jelenti.

Kopogtam az ajtón, a gyermekek mögém bújtak. Megjelent az apa borostásan, gyűrötten, egymagában.

Kiderült, hogy az édesanya megszökött. Biztos voltam benne, hogy nem jó dolgában hagyta el a családi házat. Elkezdtem biztatni az apát, hogy menjünk, keressük meg a feleségét. Nagyon röviden kijelentette, hogy ő biz' nem megy semerre, 'tudja az asszony a hazavezető utat maga is'.

A gyermekekre néztem, éreztem bennük a félelmet, és csendesen annyit mondtam, hogy akkor nem fogom itt hagyni őket. Ez hatott, együtt elindultunk megkeresni az anyát a magában dúló-fúló apával.

Keresésünk eredménnyel járt. A két felnőtt elkezdte kutatgatni - elég hangosan -, hogy ki is a felelős a szakításért.

A gyermekek hozzám bújtak, s elkezdtek szepegni, sírni. Nagyon tehetetlennek éreztem magamat. Megfogtam a kis csöppségek kezét, s arra kértem őket, hogy imádkozzunk, hívjuk Istent segítségül ebben a kilátástalan helyzetben.

Döbbenetes volt a hatás! Előbb az édesanya hallgatott el és fogta meg a kicsik kezét, majd egy-egy gyermeki kéz tétován belesimult az édesapa izmos markába, s így bezárult a kör. Az apa a földet nézte, aztán csendben ő is elkezdte mondani velünk:

'Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya!

Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hű imáit gyermekidnek, nem, te soha nem veted meg, hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy!' Megállás nélkül elmondtunk nagyon sok imát.

Éreztem, hogy lassan felszakadozik a gonosz jelenlétének sötétje, és szinte érezhetővé vált a csendes béke, amely kiáradt az együtt imádkozó családra.

Az apára néztem, biztattam, hogy térdeljen le, és a családja előtt fogadja meg, hogy többet nem iszik. Az a szikár, kemény székely térden, könnyekkel a szemében mondta utánam: 'Isten engem úgy segéljen, többet nem iszom, és nagyon fogom szeretni a gyermekeimet, a feleségemet.' 

Utána az édesanyát biztattam, térdeljen le ő is, és fogadja meg, hogy szeretni fogja családját, nem fog veszekedni, még akkor semmi, ha igaza lesz a férjével szemben. Sírva mondta utánam a szavakat.

'Most béküljenek ki!'  - buzdítottam őket. Megölelték egymást, a gyermekek is sírva bújtak hozzájuk, de ezek a könnyek már a tiszta öröm könnyei voltak, és nem csak a kicsinyek szemében csillogtak.

Megígértem ennek a családnak, hogy ha megmaradnak a józan szeretet útján, szerzek nekik munkahelyet.

Jó volt a nyár folyamán újból meglátogatni őket. Rend és szeretet fogadott a házban. Így ősszel adtunk nekik három tehenet. Egy kedves ismerősöm, aki visszakapta a kommunisták által elvett birtokát, átengedte nekünk, hogy ott gazdálkodjunk. így a szeretet és a kiengesztelődés szült egy farmot, amely mindannyiunknak jót hozott.

Isten művei mindenki számára örömet, fényt jelentenek. Gyermekeinknek van friss tehéntej, a házaspárnak van becsületes munkája, a hátszegi földbirtokosnak megvan az öröme, hogy nem üresen, hiába áll és porlad a nagy nehézség árán visszakapott birtok, hanem hasznot hoz a szegény sorsú gyermekeknek. Remélem, hogy jóságáért ő is százszorosan megkapja azt, amit Isten nevében nekünk adott.

Szívből remélem azt is, lesznek majd olyanok, akik számára örömet jelent, hogy még egy-két tehenet vesznek ennek az újraszületett családnak, hogy így bőségesen jusson tej minden gyermekünk csészéjébe.'ÁMEN