"Már anyja méhében sarkon fogta bátyját, és ereje teljében Istennel küzdött. Küzdött az angyallal, és legyőzte; sírt, és könyörgött neki. Bételben találta meg őt, és ott beszélt velünk. Bizony az ÚR a Seregek Istene, ÚR az ő neve. Térj hát vissza Istenedhez! Őrizd meg a hűséget és a törvényt, és szüntelenül bízzál Istenedben!"

Hóseás könyve 12:3-6 (újonnan revideált Károli fordítás)

Csaló volt. Áruló. Megcsalta a saját apját, elárulta a bátyját. Isten kiválasztott embere... Lehet, hogy a Mindenható nem éppen a legjobban választott? Lehet, hogy egy kicsit tévedett? Vagy ha jól döntött, akkor miért pont ő? Mit láthatott Isten Jákóbban, ami a mi szemünk elől elrejtőzhet? És mi lehet Jákóbban, az ő életében, ami ma neked és nekem egy különleges üzenet az Úrtól?

Egyszer fenn, egyszer lenn. Volt ő minden. Szeretett gyermek, kedves pásztorfiúcska, csalafinta öcskös. "Kecskebőrbe bújt farkas", nincstelen földönfutó. Megcsalt hősszerelmes, keményen dolgozó családfő, gyászoló özvegy. Apa, aki szeretett, apa, aki különbséget tett, apa, aki ismét gyászolni kényszerült. Ősatya, akinek a tekintélyét a fáraó is elismerte.

Egy férfi, aki élt. Igazán. Egy férfi, aki megjárta a lét minden mélységét és magaslatát. Egy férfi, aki hibázott, és volt, hogy tanult is a hibáiból. Egy férfi, aki küzdött. Küzdött az emberek ellen, az Isten ellen. Egy férfi, aki győzött, és győzelmének bélyegét élete végéig magán viselte. Egy féfi, akit Isten megszelidített.

Jákób, az ízig-vérig ember áll ma előtted. Nem mondhatod rá, hogy a "túl szent" kategóriába tartozik. Nem mondhatod rá, hogy nincs egyetlen hibája sem lejegyezve a Bibliában. Sőt... Jákób, aki olyan volt, mint te és én. Jákób, aki megélt mindent. Istennel.

Jákób menekült, de Isten vele futott az úton, és lépésről lépésre formálta a leendő ősatyát. Jákób küzdött mindenkivel, míg végül az utolsó csatában győzve, Isten megszelidítette. Mert kapaszkodott az Örökkévalóba, és nem engedte el.

Hát tedd te is ezt! Kapaszkodj Isten feléd nyújtott kezébe, és ne engedd el soha! Isten nem szégyellte Jákóbot. Ő tudta a legjobban, hogy csaló és áruló és ember, bűnös, gyenge ember. De mégis kiválasztotta, és nem szégyellte, hogy a Megváltó földi családfájának oszlopos tagja legyen. Vezette kézenfogva, megjárta vele a legboldogabb és leggyászosabb órákat is, és példaként állítja eléd ma reggel régi-régi barátját.

Isten téged sem szégyell. A barátod szeretne lenni. Az a barát, aki végigkísér egész életeden, aki megél veled mindent, és aki hatással lehet rád. Ő ismeri minden hibádat, minden botlásodat, csalásodat, árulásodat. És neki kellesz. Így, ahogy vagy.

Hát fogadd el az Ő barátságát! Kapaszkodj karjába, és ne ereszd el soha! Engedd, hogy formálja életedet, engedd, hogy vezessen! Engedd, hogy kihozza belőled a győztest, mert Ő téged annak teremtett!