II. Frigyes porosz királyt (1712-1786) már életében Nagy Frigyesnek nevezték, mert valóban nagy államférfi volt. Ezen felül azonban népe is nagyon szerette, főleg igazságosságát értékelték. Idős korában kellő tisztelettel egyszerűen csak így emlegették: az Öreg Frici. Nemegyszer elvegyült a népe körében, hogy megismerje gondjaikat-bajaikat. Másrészt senkinek sem kellett félnie attól, hogy ügyéven magához a nagy királyhoz forduljon. 

Egyszer az Öreg Frici egy börtön keresett fel. Elbeszélgetett a rabokkal, mindenekelőtt az iránt érdeklődött, hogy mit követtek el, és milyen ítéletet kaptak. A nagy királynak, aki egyszerű, kék kabátot viselt, és minden fogollyal személyesen elbeszélgetett, csodálkozva kellett megállapítania, hogy a börtön minden lakója ártatlan. Az egyik azt állította, hogy megrágalmazták, a másik tévedés áldozata lett. Egyesek igazságtalan bíró áldozatainak vallották magukat. A király mindegyiket nyugodtan végighallgatta. Majd egy olyan emberhez ért, aki mélyen lehajtott a fejét. Arra a kérdésre, hogy miért van így elcsüggedve, ezt felelte: ,,Felség, én egy csirkefogó vagyok. Azzal kezdődött, hogy már az iskolát is kerültem. Később kerültem a rendszeres munkát. Ezzel sok fájdalmat okozta jó szüleimnek. De hiába, korhely fráter voltam. Lustaságom miatt adósságokba keveredtem. Elkezdtem hozzányúlni mások dolgaihoz. Tönkretettem az életemet. Bárcsak jóvá tehetnék még mindent!" A porosz király így szólt ehhez a bűnbánó bűnöshöz: ,,Ez az egyetlen gazfickó itt a csupa tisztességes ember között. Ki vele gyorsan, nehogy még elrontja a többieket!" Őbenne még látott a király valami ígéretest, reménykedett abban, hogy újat kezd az életével. A többiekről ezt mondta az Öreg Frici: ,,Ezek a fickók pedig nyugodtan morgolódhatnak tovább. Szégyentelenek, nincs bűntudatuk, hazugok és önigazak."

Milyen sok ember - fiatal és idős egyaránt - törekszik buzgón arra, hogy embertársai szemében igaznak és jónak látszódjék! Az emberek szemében talán még azok is. Isten előtt azonban nincs olyan ember, akinek ne lenne bűne. Egyáltalán nem kell, hogy börtönben üljenek, vagy gyilkosság száradjon a lelkükön. Önigazultságuk elegendő bűn ahhoz, hogy ne kerüljenek a mennybe. Mert a kárhozatra vivő széles útnak van ,,járdája" is. Ez nem vezet mély szennyen keresztül, de ugyanúgy az örök romlásba visz. Milyen sokan járnak rajta magabiztosan és gondtalanul! Életszemléletük remekül alkalmazkodik a világhoz, ott vannak számos társaságban - a legjobbakban is. Mert Jézus Krisztus ezt mondja: ,,Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket (Máté 9,13). Egy másik helyen pedig ezt mondja: ,,Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek" (Lukács 5,31). 

Ha becsületes vagy, el kell ismerned, hogy nálad sincs minden rendben. Ne rejtőzz el a magyarázkodások és a látszatszentség mögé! Valld meg vétkeidet a legnagyobb Királynak! Ne hallgasd el szíved nyomorúságait és kudarcodat! Ezzel lehetővé teszed, hogy Ő segíthessen neked. 

Friedhelm König