A nyíl a célba talált

Van egy társaság, amely evangéliumi traktátusokat küld postán olyanoknak, akiket máskülönben nem lehet elérni. Az egyik iratnak ez volt a címe: "Készülj Istened elé!" Egy levélborítékban ezt a traktátust elküldték egy istentelen, léha életet élő ifjú címére. A fiatalember kedvetlenül ült a szobájában, amikor behozták neki a postát, és köztük volt ez a levél is.

- Mi ez? - kiáltott fel, amikor felbontotta a levelet. "Készülj Istened elé!" Vajon ki volt az a vakmerő, aki nekem küldte ezt a felszólítást?

Bosszankodva, és szidalmazva azt, aki neki küldte ezt a papírlapot, rosszkedvvel emelkedett fel a székéről, hogy a nyomtatványt a tűzbe vesse.

- Nem - ütött a homlokára -, mégsem vetem a kályhába, hanem pompás vicc lesz, ha elküldöm B. barátomnak, és meg fogom hallani, hogy miket mondott, amikor megkapta.

Így is tett. Leült, elővett egy borítékot, megcímezte, és postára adta. A saját írását azonban megváltoztatta, nehogy a barátja felismerje a keze vonásait.

B. úr, aki hasonló gondolkozású és felfogású volt, mint a barátja, először mérgelődött, azután káromkodott, és első felindultságában el akarta tépni a levelet. Ekkor hirtelen újra a szövegre tekintett: "Készülj Istened elé!" Figyelme felébredt, lelkiismerete megszólalt, a kilőtt nyílvessző a szívébe talált...

Leült, olvasni kezdte, és mind nagyobb érdeklődéssel végigolvasta az egészet. Amikor befejezte az olvasást, hullottak a könnyei, térdre esett és kegyelmet keresett a kegyelem kútforrásánál. Azután eszébe jutottak hitetlen és léha barátai. "Ha megtaláltam az üdvösséget, s megismertem az igazságot, hadd ismertessem meg a barátaimmal, amiben részem lett."

A traktátus bekerült a borítékba, s ismét egy olyan embernek a címére és kezébe került, aki társa volt a bűnben és a léhaságban. Itt is célba talált a nyílvessző, és csodálatos eredményt ért el. Ez a férfi is beismerte a bűneit, megtért, és kegyelmet talált a golgotai Hősnél. Mindkét fiatalember megváltott, felszabadult élettel dicsőítette az Urat.

D. L. Moody

...............

Az álom létrája

Egy ember azt álmodta, hogy olyan létrája volt, amely a földtől az égig emelkedett. Valahányszor valamilyen jó cselekedete volt, a létra egy fokkal emelkedett. De ha valami különleges jótette volt, akkor a létra még jobban emelkedett felfelé. A létra ilyenképpen mindig hosszabb és nagyobb lett. Amikor az ember megbetegedett és a halálos ágyán feküdt, azt gondolta, hogy halála pillanatában egyszerűen a létrára kell lépnie, és azon be tud jutni a mennybe. De amikor ezt elgondolta, hirtelen szót hallott: "Aki nem az ajtón megy be, az tolvaj és gyilkos." Hideg borzongás futott végig a hátán, amikor ezt megértette. Remegve és félve vonult vissza a létrától és esett a földre. - Csak álom volt...

Felébredve megállapította, hogy jó cselekedetekkel nem lehet bejutni a mennyekbe. Csak egy út és egy ajtó van: Jézus Krisztus. Aki nem ezt választja, önmagát csalja meg.

D. L. Moody