Mi a jelentéktelen?

Egy óceánjáró utasa állandóan szenvedett a tengeri betegségtől. Napról napra gyengének, nyomorultnak érezte magát, és ha van idő, amikor az ember képtelen arra, hogy az Úrnak szolgáljon, akkor ez bizonyára a tengeri betegség időszaka. Amint ez az ember is ilyen gyötrő és tehetetlen állapotban feküdt a kabinjában, egyszerre felzúgott a hajósziréna: "Ember a vízben!" A mentési munkálatok azonnal megindultak, és ebben a beteg ember is szeretett volna részt venni, de képtelen volt bármit is tenni ilyen állapotban. Hirtelen jó ötlete támadt. Gyorsan felkapta a lámpát, és odaállította a kabinja ablakába, hogy világítson ki a sötét habokra.

A vízbe esett embert megmentették a habokból, a vízbe fulladástól. Amikor a tengeri betegségben sínylődő ember állapota javult, és egy alkalommal találkozott a vízből kimentett emberrel, az elmondta neki halálküzdelmét. A hullámok már két ízben rázúdultak és magukkal sodorták, éppen közeledett feléje ismét egy hatalmas hullám, amely lerántotta volna a mélységbe, amikor egyszerre megpillantotta a fényt, amely egy ablakból sugárzott a tengerre. Ekkor felemelte a kezét, és a lámpa fénye rávetődött a magasra emelt kézre. Ezt a kezet meglátták a mentőcsónakban lévők, és bár a hullám ismét rázúdult, sikerült a félájult embert megtalálni és megmenteni.

A hit olyan, mint a hajóablak, amelyen átsugárzik a mennyből eredő fény. A hit volt az az erő, amely egykor a Kármel hegyén tüzet hozott le az égből, s megemésztette Illés áldozatát. Ugyanazt az Urat, ugyanazt a hitet bírhatjuk ma is.

D. L. Moody

....................

Találó válasz

Egy fiatalember az evangéliumot hirdette London utcáin, amikor egy gúnyolódó megszakította a szavait ezzel a kijelentéssel: "Az az ember, aki a gázt feltalálta, többet tett az emberiségért, mint a názáreti Jézus". - A fiatal utcai prédikátor nem tudott azonnal válaszolni a csúfolódónak, s ezért a körülállók harsány kacagásban törtek ki. Hirtelen azonban egy hang hallatszott a tömegből, amely ezt mondta: "Természetesen joga van mindenkinek megmondani a maga véleményét, és az, aki az előbb kinyilvánította a magáét, valószínűleg életének utolsó órájában meggyújtatja majd a gázlámpákat, hogy világítsanak neki a sötétben, ahová megy... Én azonban életem utolsó óráiban inkább felolvastatom majd magamnak János evangéliumának 14. részét, hogy vigaszt és erőt nyerjek belőle."

Erre a találó válaszra megfordult a helyzet. Mindenki igazat adott a felszólalónak, és a csúfolódó eltűnt, "mint a kámfor".

D. L. Moody

................

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg!"

Egy előadás után találkoztam egy emberrel, aki határozottan állította, hogy soha az életében még nem vétkezett. Ő volt az első tökéletes ember, akivel életemben találkoztam. Meg akartam vizsgálni az állításait, és néhány kérdést intéztem hozzá.

- Nem volt még sohasem ingerült?

- Néha előfordult, azonban jogom volt hozzá. Jogos volt az ingerültségem.

- Káromkodott, amikor ingerült volt?

- Igen.

- És azt gondolja, hogy most, amilyen állapotban van, készen áll arra, hogy Isten színe elé lépjen?

- Miért ne? - kérdezte. - Még ha káromkodtam is, de nem gondoltam semmi rosszat.

- Tegyük fel, hogy lopok egy órát, és a tulajdonos felfedezi bennem a tolvajt. "Igen - válaszolom -, az óráját valóban elloptam, el is vittem a zálogházba, de nem gondoltam semmi rosszat. A pénzt, amit az óráért kaptam, el is költöttem, de akkor sem gondoltam semmi rosszat."

Az ilyen mentegetődzést mindenki kineveti, és persze senki sem veszi komolyan.

"Isten nem csúfoltatik meg!"

D. L. Moody