„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”

Ézsaiás 55:8-9

Minden szülő jól ismeri azt a kérdést, hogy „De miért?” Fiam sokszor próbára teszi egyszerűsítő képességemet. Hogy magyarázzak el neki olyan bonyolult dolgokat, amelyeket én sem értek pontosan?

– Miért áll föl a haja valakinek, ha megrázza az áram?

– Miért nem jó, ha sok rajzfilmet nézek?

– Miért kell először a levest enni?

– Miért kell délután is aludni?

– Apa, miért kell neked mindig dolgozni?

De a kedvencem:

– Miért kérdezem én mindig azt, hogy miért?

Egy alkalommal, mikor magas láza miatt hűtőfürdőt kellett neki adni, azt kérdezte, hogy miért lesz forró az ember teste?

– Nos fiam – kezdtem alaposan végiggondolva a komoly kérdést – tudod, ilyenkor a testünket gonosz bacilusok támadják meg. Az immun-katonák azonban keményen harcolnak ellenük. Mikor pedig halomra öldösték ezeket a betolakodókat, halomba rakják őket, és elégetik. A gonosz bacilusok elégetésekor keletkező hő miatt szökik föl hát a lázunk.

Nem tudom mennyire volt biológiailag szakszerű a válaszom, de fiam okos hümmögéséből azt a következtetést vontam le, hogy átment.

Isten is hasonló problémákkal küszködik, mint a szülők. Hogyan tudná végtelen gondolatait, határtalan szeretetét, időtlen létét, mindenhatóságát, mindenütt jelenvalóságát megértetni véges teremtményeivel? Ahogyan fiam sem értette volna meg a pontos biológiai magyarázatot, úgy mi sem értenénk, ha Isten teljes valóját nyilatkoztatná ki. Ezért hát úgy határozott, hogy üzenetét egy adott történelmi korhoz, egy adott kulturális közeghez, egy adott népcsoport köti.

Isten emberré lett, hogy emberi nyelven mondja el a maga végtelen gondolatait. Isten emberként meghalt a helyettünk, hogy megértesse velünk határtalan szeretetét. Ugyanakkor föl is támadt, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk időtlen létéhez.

Megígérte, hogy eljön értünk, és magához vesz bennünket, hogy megsejtsük mindenhatóságát. Imádkozzunk hozzá ma reggel is, hogy megérezzük, Isten a mi életünkben is jelen van!