Zsiga bácsi a tőle megszokott pontossággal összehajtogatta a Népsportot és a konyha asztalának megszokott helyére igazgatta. Rendszeretetéről volt híres a bőrgyár portáján is, ahol kapuskuckójában még a kulcsok is rendeltetésük szerint ábécésorrendben lógtak a szögeken.

Ahogy felnézett a konyhaablakon át éppen a szemben lévő lakás ablakára látott, ahonnan egy 25-ös villanyégő rőttes fénye derengett ki a keskeny udvarra. Körülményesen kiemelte mellényzsebéből édesapja óriási masinisztaóráját, s mert a konyhai óra négy percet késett, törpe ujjával órájához igazította.

- Te, Zsófi! - szólt feleségére. – Mari néni itthon van.

Felesége egy pillanatra abbahagyta a lencseválogatást az asztal sarkánál, és az ablak felé fordult:

- Na és aztán, mért ne lehetne itthon…

- Mert péntek van és 4 perccel múlt 7 óra.

- Ettől még itthon lehet – fordította vissza fejét a felesége.

- Tudod, hogy nincs olyan péntek, hogy ne menne a templomába, ott meg pont hétkor kezdődik az a micsoda.

- Bibliaóra.

- Az. Na meg szerdán is eljár ilyen idő tájt, és akkor is világos volt nála.

- Ha nem volna hetvenéves az a vén Mari, most fejbe vernélek a palacsintasütővel, te Zsiga, hogy csak az ablakát bámulod.

- Ne bomolj már Zsófi. Inkább menj át hozzá, hátha beteg.

- Nem beteg az, hanem bolond! – kapta fel deresedő fejét az asszony.

- Ne mondj már ilyet! Az egyetlen csöndes lakó ebben az egész ramaty házban. Még jó, hogy lebontják. Mi bajod van vele, eddig csak dicsérted!?

- A múltkor iderakta nekem a Bibliáját s gyúrni sem hagyott. Azt mutogatta belőle, hogy ő is Jézus anyja.

-Micsoda?

-Na látod? Mondtam, hogy bolond. Azt állította, hogy benne van a bibliában, hogy aki az Isten akaratát cselekszi az Jézus fitestvére, nőtestvére meg anyja.

- És benne volt?

- Tésztás kézzel én ugyan nem vettem fel a szemüveget, de ő ötször is elolvasta, ráadásul úgy, hogy ezt maga Jézus mondta, s váltig állította, hogy ő az Isten akaratát cselekszi és ezért ő is Jézus anyja. Na!

- Azért átnézhetnél – szólalt meg újra Zsiga bácsi, némi fejcsóválás után.

Az asszony ingerülten egy vödörbe rázta kötényéből a lencséből kiszedegetett szemetet, s szó nélkül kifordult a konyhából. Átment a keskeny udvaron, ahol jobbról, balról szoba-konyhás lakások sorjáztak, benyitott Mari néni hideg konyhájába s onnan aprócska szobájába.

Mari néni egy nagy dunyha alatt ágyban feküdt. Csak aszalódott kis arca látszott ki a párnák süppedéséből, verejtékes volt a homloka. A szobában nyirkos hideg.

- Beteg? – reccsent Zsófi az öregasszonyra.

- Azt hiszem elkapott az influenza – vacogta Mari néni.

- És senki sincs, aki magára nézzen, maga „Jézus anyja”?

- Van, lelkem.

Zsófi asszony meghökkent: - Aztán kicsoda?

- Jézus. Aki a kereszten is törődött anyjával, amikor János apostolra bízta.

Zsófi méregbe gurult:

- No, nem nagyon látom, hogy törődne magával.

- Már hogyne törődne, amikor ideküldte magát, Zsófikám.

Zsófi kinyitotta a száját, valami cifrát akart mondani, de lenyelte. Szó nélkül kiment a szobából és átrobogott az udvaron. Amikor berobbant a konyhába, elpárolgott a mérge. Zsigája kérdőn nézett rá:

- Na hogy van a te megyeri Máriád?

- Menj, hasogass fát, gyújts be nála. Még van időd. Szólj be a rendelőbe is, jöjjön ki az ügyeletes.

- Te is átmehetnél.-Tedd amit mondtam, te…te Szent József! Én főzök neki egy kis erőlevest. Napok óta nem ehetett meleget.

Elakadt a szava, mert Zsigája mintha mosolygott volna. Ritkán tette. Zsiga bácsi is zavarba jött. Elővette a masinisztaóráját. Megnézte a faliórát, s mert egyet mutatott a kettő, felvette a konyhasarokból a kisbaltát és kiment a sufniba fát hasogatni. Máriának.

/Dr.Gyökössy Endre : MAI PÉLDÁZATOK-(Mt 25, 34-36)/