De én, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön.
Hóseás próféta könyve 13. fejezete 4-5. verse
Az isteni gondoskodás mindenben megnyilatkozik. Egyedül Ő a szabadító, és erre emlékezteti is a népet a prófétán keresztül. Gyakran bennünket is emlékeztetni kell arra, hogy nem lehet más istenünk Rajta kívül. Nem azért mondja ezt, hogy félelmet keltsen bennünk, hanem azért, mert jól tudja, hogy szükségünk van rá. Olykor ezt nem, vagy csak későn ismerjük fel.
Ha megfigyeljük, akkor a ma reggeli szövegrész pontosan megegyezik azzal a két verssel, amit Mózes második könyvében 20. fejezetben találunk. Így kezdődik a Tíztörvény: „Én az Úr vagyok, a Te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről, a szolgaság házából.” Így folytatódik: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”
Most sokan mondjuk azt másokról, hogy: „jaj szegények, akik nem akarják Őt elfogadni uruknak…” De most legyünk önmagunkhoz őszinték, és szívleljük meg a fenti igét, és tegyük fel magunknak a kérdést: Jelen van-e az életemben olyan dolog (tárgy vagy személy) amit előbbre sorolok, mint Istent? (mielőtt válaszolnánk rá, hagy adjak támpontokat: okostelefon, facebook, televízió, párkapcsolat, pénz szeretet, munka, vásárlás…stb)
A lista szabadon bővíthető! De nézzünk szét a saját házunk tájékán, mielőtt mások felett kezdenénk sajnálkozni. a hívőknek is szól az első parancsolat, én sem vagyok a veszélyeztetett területen kívül, rám ez éppen olyan felelősséget helyez, mint másra. Beszélgessünk Istennel arról, hogy: „Uram, az életben bizony sokszor volt, hogy mást, vagy másokat fontosabbnak tartottam, mint téged, kérlek, bocsáss meg nekem! Hűséges gyermeked kívánok lenni életem minden napján! Ámen!”
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE